2014. február 27., csütörtök

Ahogy élni kéne...egy majdnem tökéletes nap története

Korán reggel ébredés, édesítő, kávé. Imádok a gép előtt ülve, olvasgatva magamhoz térni és felkészülni a napra. Alapvetően miután kinyitom a szemem azonnal éber vagyok, de mégis ez a szertartás megkönnyíti és széppé varázsolja a napomat. Arcmosás, hideg vízzel, ami manapság elengedhetetlen napi rutin számomra. Miközben hallgatom, ahogy forog a mosógépben a ruha, előveszem a naptárt , teendőket átnézem, álláshirdetéseket böngészek és mailekre válaszolgtok. A fejben összeválogatom az aznapi ruhákat, de persze öltözködés közben változik a kompozíció. Borult idő van, így egy áttört bőrruhába bújok és talpig feketében még kiteregetek. Sajnos meghatározza a ruházkodásomat is az időjárás, képtelen vagyok színesen öltözni, ha hideg és szürke minden.




Gyors hajigazítás, ami a kis vizezés és szárítást takarja nálam, ugyanis a göndör hajjal nincs mit tenni. Smink, de csak egy szolid, mivel nincs nagy kedvem az arcrajzolással bajlódni.


Csöngetnek, vajon ki lehet ilyenkor? Egyik nagyon jó barátnőm: -Csak egy kis meglepetést hoztam a kávédhoz, és rohanok is dolgozni... És ezzel a lendülettel a kezembe nyomta a szatyrot és el is viharzott. Én meg köpni nyelni se tudtam. A szatyorban egy doboz dán süti volt, de milyen doboz volt? Egy Disney hercegnős fém cukiság, ami máris bearanyozta a reggelem.


8:30, cipő fel és irány a város ügyeket intézni. Határozott lépteim a csöndes utcát felverik, ez az átka és áldása a magassarkúnak, de az még mindig tény, hogy kilókat farag le egy jól megválasztott lábbeli a viselőjéről. Rövid és hosszú sorban állás és némi bénázás után, ami jellemző rám, elintézem a hivatalos dolgaimat. Nem tudom ki hogy van vele, de én bármilyen intézkedés után úgy érzem magam, mint egy győztes csata után Napóleon, végre ezen is túl vagyok. Harci kiáltásaim, amit a járókelők csak elégedett sóhajnak hallhattak a megkönnyebbülésemről tanúskodtak.



Ezután a könyvtárba kellett visszavinnem a kikölcsönzött regényeket és újabb adag olvasnivalót összeválogatni. Ez mindig egyfajta szertartás nálam. Belépek a könyvtárba, leteszem illedelmes kislányhoz híven a ruhatárba a motyómat, jó hangosan köszönök. Szeretek pár kedves szót váltani a ruhatáros nénikkel, kellemes érzés kicsit figyelmesnek lenni. Ezután belépek a terembe és beszívom a jól ismert illatot, ami minden könyvtárat körbe leng. A csendet harapni lehet és azonnal eltűnök a sorok között, mint egy gyerek a játékboltban. Egy-két könyvet céltudatosan (könyvtári katalógust reggel átnéztem), míg másokat csak úgy találomra vettem le a polcról. Maximum 6 darab könyv lehet nálam, fejszámolás, mennyi is maradt otthon? Csöng a telefonom, ami picit kínos ebben a zajtalan világban, Zsani az, még nem végzett. Kölcsönzök, távozok.



Úgy döntök elmegyek bóklászni a Kossuth téren kicsit, kirakatokat nézegetek és épületeket. Délelőtt kicsit kihalt minden Nyíregyházán, valahogy így nekem jobban tetszik. Bemegyek beszerzem a szempillaspirált, aminek gondosan utána olvastam már bloggereknél, az enyém elfogyott és miért ne kísérleteznék, főleg, ha ennyi pozitivumot ígérnek, na és 3D-s. Aprólékosan nézegetem a make up kollekciókat, amíg várok a barátnőmre, legalább most van időm tanulmányozni a kínálatot, ráadásul nem kell kerülgetnem senkit és elnézéseket kérnem percenként. Megfogadom, hogy reggelente fogok vásárolni a drogériákban. Zsani végzett, randink helye az Omnia kávéház.

Az Omnia épülete

Nincs messze és csupán egy úttest választ el tőle és pár méter séta, és belépek a jól ismert helyre. A patinás épületbe lépek, szeretem az atmoszféráját, bár a lámpái bűn rondák, de ettől eltekintve a bézs mintás falak és a tükrök, valamint az óarany bőr ülőkék és mélybarna fa székek elegánssá teszik az enteriőrt. Leülök és az itallapot nézegetem, rendelek egy finom lattét és olvasgatok a telefonomon.



 Zsani beviharzik és ő is kér a felszolgáló lánytól egy habosat lattét, édesítővel(!) Már darálja is a magyar ügyintézés csapdáit, hogy mit sikerült és mit nem, szegény amikor hazajön akkor is csak a bürokráciával harcol. Amióta kint él Németországban valahogy teljesen megváltozott a kisugárzása, előnyére. Valami nyugalom de pezsgés furcsa egyvelege lengi körül.
Kártyavetés és tanácskérés, hogy is tovább, mi is lesz? A tarot lapokat pakoljuk egymás mellé, keverünk, húzunk, elemzünk és analizálunk. Régen mennyit kártyáztunk és jósoltunk, mára már az életünk egyenesebb irányt vett, kevesebb a kétely és kérdése, több az öröm és a mosoly. Eközben fogy a latte és a keksz, töltődünk fel.
Mellettünk egy másik asztalhoz egy család ül be, mindenki kezében tablet, belegondolok, hogy valakinek ez a napi rutin, hogy itt kávézik, majd a szomszéd étterembe ebédel és vacsora egy elegáns helyen, így kéne élnünk. Ekkor még nem tudom, hogy a napom hasonlóan alakul, mint amit feltételeztem szomszédainkról.

Zsanival búcsút veszünk egymástól, hiszen neki még sok helyre be kell szaladnia, amikor hazajut mindenki őt akarja. :) Hazasétálok a verőfényes napsütésben, mert végre süt a nap és még ereje is van. Bemegyek egy 100 Forintos boltba, szeretem, mert hasznos dolgokat kapok meg igen olcsón, semmi célom. Meglátom a teadiót, vagy tea tojást, nem is tudom mi a neve, na ez kell, hiszen a gyógyteát szűrögetni, nem szeretem. 200 Forint beruházás, a reggeli szertartás megkönnyítéséhez. Még egy szép toll és egy nedves törlőkendő és irány haza.


Belelapoztam a könyvekbe, amiket kivettem, majd hív a szerelmem, hogy menjünk teázni. Gyorsan megfürdök, ruhát váltok, egy vidám tavaszi szoknyát veszek fel hirtelen, ha már hét ágra süt a nap. Átjön, majd elmegyünk a kertbe, főzünk egy teát és a reggel kapott sütivel eltöltünk egy igen tökéletes órát. A nap elbújt ugyan, de a crocusok virágoznak és friss levegőn vagyunk. Idilli, minden nap így szeretném, ha kertem lesz, élni a természetet, élni a természetben.


Ezután kocsiba ülünk és a Plázába navigálok, ahol leírunk egy kört, Doxa órákat nézegetünk és Michael Korsokat, ellenállok egy kabátnak és felpróbálok egy magas derekú fürdőruhát. Megéhezünk, így a szomszédos étteremnél megállunk. Jobb éttermezni, mint egy mekiben valami műanyagot enni és olcsóbb is.

Egy egy menüt kérünk, hiszen az ajánlat jól hangzik, csicseriborsó leves, vagy Szilva leves, aztán töltött csirkecomb, vagy cigánypecsenye, vagy tökfőzelék. A baj ott kezdődött, hogy nem volt már szilvaleves, ami az én étkezésem nem rontotta el hiszen és a csicseri mellett döntöttem, Botond viszont a csontlevest választotta így.


A következő izgalmas momentum, hogy odajött a pincérnő, hogy hasábburgonyával jó lesz e a tepsis sült-főtt burgonya helyett. Hát mit lehet tenni, belementünk a gyorsfagyasztott krumpliba. Itt már azért néztem, hogy érdekes egy hely, de hát előfordul az ilyen. A csicseriborsó leves nem volt rossz, bár több fűszer azért elviselt volna, ami a csontlevesre is igaz volt hatványozottan. A második, ahogy magyar mondja, kezdjük ott, hogy a pincér elénk dobta a tányért, mely eredménye, nem egy krumpli a terítőn landolt. Egy gyors bocsi és elviharzott, pedig nem volt tömeg, hogy rohannia kellett volna. A mennyiség, egy picur hús, a tetején egy szalonna darab, az enyémen mondjuk sonka volt. Ez a cigánypecsenye a Borostyán Étteremben és két marék fagyasztott krumpli.


 Járt még hozzá egy saláta, meg kel mondjam, messze ez volt a legértékelhetőbb része az ételnek, ugyanis a hús száraz volt nagyon. Mindegy megettük, ha már fizetünk érte, meg hát előfordul az ilyen. Fizetnénk, sehol egy pincér, hogy rendezzük a cechet. Kis unszolás után Botond a tettek mezejére lépett és a pulthoz ment, rendezte a számlát, majd jön tanácstalan arccal. 2000 Forint helyett 2690-et számláztak? Számoltunk a mivel egy a menü 890 volt és egy vizet kértünk hozzá, kicsit durva borravalót adtak maguknak. Szerelmem visszament érdeklődni, hogy mégis ez hogyan jött ki, persze tanácstalan arcok és sűrű elnézés kérés. Összességében egyetlen pozitív momentumot tudok felhozni, én nem kértem semmi üdítőt, de mégis kaptam automatikusan egy pohár vizet. Lássuk be azért ettől a történtek után nem ájultam el.  Mi meg itt többet nem eszünk az biztos. De még egy jót nevettünk, méghozzá azon, hogy azért csak sikerült lehúzniuk minket 40 Forinttal, na hát, na hát...


De ez messze nem rontotta el a napunkat, hazamentünk és pihentünk. Édesség hiányában Botond ráfanyalodott a mézeskalácsra, amin a neve szerepelt s még én készítettem neki. Miközben ő édesen aludt, én írtam egy kicsit menta teám társaságában.




Este átmentünk Botondékhoz, kis pakolászás, növény ültetés után az anyukája fantasztikusan finom hagymalevesét ettük meg pirítóssal és sajttal, minek is étterem, ha ez ennyire finom. Míg pirult a kenyér átlapoztam egy recept magazint, imádom az ilyesmit, mivel szeretek süti-főzni és ad pár jó ötletet, valamint ihletet az alkotáshoz.


Amit imádok náluk, hogy mindig van egy csokor friss virág az étkezőben, ez a tulipán kompozíció pedig különösen kedves látvány volt. Kis tavasz a lakásban, elhatároztam, ha lesz lakásunk feltétlen megtöltöm a vázákat.
Ezután még kaptam egy szuper masszázst, és miközben ő filmet nézet simogatta a karom, így ért utól az álom.

Így kéne élnünk minden nap, megélni a pillanatot és ilyen lehetőségekkel.... Barátokkal kávézni, vásárolni, nézelődni, könyvtárazás, romantikus ebéd egy étteremben és egy kellemes otthoni vacsora, szerintem ez egy fantasztikusan nyugodt, kiegyensúlyozott nap története. Remélem nektek is sok ilyen szép napban lesz részetek.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése