2014. február 11., kedd

Dánia 1. rész- Koppenhága

A történetem ott kezdődik, hogy a barátom fél évre kiköltözött Dániába, hogy a szakmai gyakorlatát, ami az iskolában szükséges megcsinálja. Nehéz volt a távkapcsolat, de hála a technikának, a skypnak és a facebooknak elég elviselhető volt. Mire megszoktam ezt a nehézséget, Botond felvetette, hogy menjek utána és dolgozzak ott, ahol ő a nyáron-ősszel. Sokat szorongtam és sírtam a dilemma miatt, majd fogtam egy bőröndöt és becsomagoltam. Akkor annyit tudtam csupán az országról, hogy hideg, hercegség és dán Lars Ulrich, a Metallica dobosa. Aztán rájöttem, hogy az Én és a hercegem is ott játszódik és a Legó is egy dán cég. 


Első nehézség a pénzváltás volt Nyíregyházán, ugyanis az összes belvárosi pénzváltóból sikerült összeszednem csak 70 ezer forintnyi összeget. Nagy tanulság, egy héttel előtte érdemes váltani a pénzt. (1 korona akkor 40 Forint volt) 

Az utazás

 Egy utazási irodában foglaltam a repjegyet, így tartottam egyszerűbbnek, de persze neten se túl bonyolult. (Sky travel honlapja) Mivel sose repültem még és sose utaztam egyedül, próbáltam a lehető legegyszerűbben lebonyolítani ezt a stresszes helyzetet. A repülőjegy, ami oda-vissza szólt 70 ezer Forintba került egy hónappal előtte. A legnagyobb gondot a csomagolás okozott, hiszen 20 kilót adhattam fel a gépre és a kézi poggyászom is csupán 10 kiló lehetett, két hónapra praktikusan bepakolni így embert próbáló feladat volt.

Kértem egy reptéri transzfert is (Tosi transzfer honlapja), ami még 10 ezerrel emelte a kiadásokat, de így biztos lehettem benne, hogy időbe odaérek és jelentősen kényelmesebb módszer volt. A sofőr iszonyú jó fej volt, elmagyarázott nekem mindent vagy háromszor, hogy kevésbé pánikoljak. Szerencsémre egy debreceni orvostan hallgató srác is beszállt a transzferbe és ő a reptéren elnavigált és gyakorlatilag becsekkolt velem. A beszálláshoz nem kísérhetett el, de ott egy idős házaspár jött a segítségemre, így szinte kézből kézbe kerültem, megakadályozva, azt hogy rettegnem kelljen.

SAS géppel mentem, ami iszonyú pici volt, így minden turbolenciát és légáramlatot lehet érezni, még szerencse, hogy jó idő volt, bár kipróbálnám viharban is. A stewardess egy német Brünhildára emlékeztetett, ennyit arról, hogy szép minden reptéri dolgozó. 


 A repülés valami fantasztikus érzés és a látvány is lenyűgöző volt. Egyetlen rossz élményem, aki mellettem ült egy igazi barom volt. A srác német volt és repülőgépekre száll és repülési naplót vezet. Emellett igazi bunkó volt, szóval eléggé felhúzott és undorodva ültem végig mellette. Bocsi, hogy a kellemetlen részt is megosztottam veletek. Szerintem nagy szó volt, hogy egyedül neki mertem vágni ennek a kalandnak, viszont Koppenhágán leszállva, az óriási reptér láttán, azért elbizonytalanodtam.
Szerencsére a csomagom gyorsan megkaparintottam, a barátomat szinte azonnal megpillantottam, így a romatikus viszontlátás után, azonnal nekivágtunk, hogy felderítsük a dán fővárost.

Koppenhága
Koppenhága címere
Dánia fővárosába egészen különleges magyar szemmel. Az épületek egészen egységesek és szerintem lenyűgözőek. Az utcákon kis kávézók teraszai foglalnak helyet. Mindenki, de úgy képzeljétek el, hogy tényleg mindenki biciklivel jár, ennyiféle, fajta kerékpárt még sosem láttam.  Elvileg a dán herceg is bringázik, amit ezek után simán el is hiszek. Hajók és kikötők végig a belvárost átszelő vizeken. A régi árbócos, vitorlás hajóktól a legmodernebb motoros csónakokig mindenfélét láthatunk.


Egy tipikus épület


 Az egyetlen ami nem tetszett, hogy egyhangúan és praktikumra törekvően öltözködnek. Ennek köszönhetően kitűntem a tömegből az utcán, pedig elég átlagosan voltam felöltözve. A házak, épületek színesebbek, mint az emberek, ez nagy ellentétben van Magyarországgal. A tipikus északi arcok, szőke haj, kék szem, nekem egészen egyformává tette őket. Pár gyönyörű lányt sikerült látnom, de az átlag nagyon természetes és sportos. Ami egyből feltűnt, hogy nincsenek túlsúlyos emberek, de ezt úgy képzeljétek el, hogy az idősek pont olyanok mint a Simsben, görnyedt hát és vékonyak. Mindenki sportol, túrázik és rengeteget biciklizik, ez az egyik titok és az étkezés.





Christiania

A városon belül van egy park, vagyis városnegyed, ami körbe van kerítve és szabad államnak is szokták nevezni. Egyfajta hippi negyed, ahol nagyon igényes káosz uralkodik és közel ezer lakója állandó lakója van. Tökéletesen gondozott kertek, gaffitik, romos épületek, szobrok, absztrakt művészi tárgyak férnek meg tökéletesen harmóniában egymás mellett. 


Ami a leginkább meglepő, hogy itt a nyílt utcán árulnak könnyű drogokat, méghozzá úgy, mint a piacon, kipakolva a portékáikat az árusok. A bejáratnál ki van írva több helyen, hogy nem lehet fotózni, így egy része a képeknek az internetről letöltött, hiszen igyekeztem semmi olyat nem megörökíteni, amiből gondunk származhat. Ez egy önjelölt autonóm terület, aminek külön státusza van és más törvény vonatkozik rá.  Ebben a kommunában nagyon tetszett, hogy mindenféle extém arc itt gyülekezett lófrált, de az átlag emberek is itt töltötték az idejüket, még az üzletemberek is elpöfékeltek egy-egy cigit. Mit neked Hollandia, azt hiszem ez a hely sokkal lazább, hiszen nem Cafekra van korlátozva fogyasztása a fűnek és hasisnak. Érdekes volt látni, amit itthon illegális és Dániában is, azt egy parkban mégis eltűrik, gyakorlatilag legális a drogfogyasztás.  


Utána olvastam és több vállalkozás is működik, ebből pékséget láttunk is és éttermeket, de ezen felül kovácsműhely, fafaragók, bicikliszerelők és sok sok más is helyet kap itt. Ez a haladó és felszabadult légkör igazi turisztikai látványosság, ide még visszatérnék.

Tivoli

A parkon kívül van még egy szórakoztató negyede a városnak, ami belépős rendszerrel működik. Egy nagy vidámpark, ami színes programokkal, sokféle stílussal és étkezdével várja a látogatókat. Minden hétvégén valamilyen koncert helyszínéül szolgál. A belépő, ha jól emlékszem fejenként 5000 Forintnak átszámítható összegbe került. A főbejáraton belépve jobbra egy Hard Rock Cafét találunk, balra pedig a kis mini színházat. 

Tivoli bejárata



Kivilágítva Tivoli


A keleti építészet szépségei találhatók meg ebben a vidámparkban, kínai negyed sárkánnyal, egyiptomi szobrok és falak, keleties kertek sok sok szökőkút és a Taj Mahal szerű épület, egyszerűen nem lehet ezzel betelni a látvánnyal. Rengeteg féle-fajta étterem közül választhat az ember, nekem ez a bálnás palacsintázó tetszett a legjobban. Tivoli hivatalos oldala.


Életem eddigi legdrágább hamburgerét is itt ettem, a mi 5000 Forintba került, de meg kell mondanom a legfinomabb is ez volt eddig. Bárányhús is volt benne, az enyhe édeskés íz nagyon izgalmas volt így hamburgerben és elég méretes darab volt, hogy teljesen jól lakjak. 


Botond marha staket evett, ami 12000 Forintba került, hogy a fájdalmas összeget is megemlítsem, szóval ide vastag pénztárca kell. Mellesleg Dániában elég drága az élelmiszer, főleg az édesség, csipsz és alkohol. A húshoz járt egy stake burgonya, ami itt kb. nemzeti eledel, rengeteg krumplit fogyasztanak a dánok és  kétféle öntet. Az egyik egy tartár mártásra emlékeztető kreáció  volt a másik pedig egy vajas alapú fűszeres öntet, ami nekem jobban ízlett.


Egyszer még vissza szeretnék menni és kimerítőbben felderíteni a várost, hiszen csak a jéghegy csúcsára volt időnk.