2014. február 19., szerda

Dániai nyár 2. rész- Odense


Mi egy farmon laktunk Fyn szigetén Holse mellett, a legközelebbi nagyváros pedig Odense volt. Így most bemutatom először ezt a települést, ami nagy múltra tekint vissza, hiszen a norvég mitológia beli Odinig vezetik vissza a történetét, akinek itt volt a székhelye.





Odense
http://hu.wikipedia.org/wiki/Odense


Mielőtt nekivágtunk a nyaralásnak ellátogattunk ebbe a  városba, ami olyan Debrecen méretű és Fyn megyeszékhelye, az Odense folyó partján fekszik. Ekkor volt pont virágkarnevál, ami a debrecenihez képest igen lelombozó volt sajnos, pár száraz virág kompozíció és néhány koszorúból állt az egész. A hely maga viszont varázslatos a parkjaival, rusztikus épületeivel.


A dán parkok virágosak és gondozottak
A virágkarnevál leglátványosabb elemei
Ami egyből szemet szúrt, hogy nincsenek pár márkás üzleteken kívül boltok és gyors éttermek sem a belvárosban, a bevásárló negyedben és, mint kiderült később számomra a külvárosban is ugyanez a helyzet. Amennyire sikerült megismerni két hónap alatt az országot nem egy vásárlós nemzet, nagyon törekednek a praktikumra. Nagy plázákat egyáltalán nem láttam, helyettük kis boltok voltak csak olyanok mint nálunk a Coop, vagy a Penny Market.
Hans Christian Andersen fesztiválkor
Odense főterén áll a Szent Knut-székesegyház 1081 és 1093 között épült gótikus stílusban, itt van eltemetve három királyuk is, akik csontjait a kriptában megtekinthetjük. A templom díszes aranyozott oltára volt a leglenyűgözőbb, a korok stílusainak furcsa egyvelege mégis harmónikussá varázsolja belülről.

Szent Knut Székesegyház belülről
Másik jelentős ünnepe, ami szeptemberben van a városnak a Hans Christian Andersen fesztivál, ami egy hetes programsorozat, koncertekkel, előadásokkal és felvonulásokkal. Mivel itt született és nőtt fel Andersen így nagy kultusza van a híres meseírónak.

Andersen szülőháza, ami múzeumként látogatható

A legtöbb házon, épületen ki van téve a dán zászló
A házaik általában egy-két emeletesek, sehol sem látni akár négy emeletes házakat. Nagyon szeretik a sárga árnyalatait az épületeiken és sok esetben le sincsenek vakolva, csak a csupasz téglát festik, vagy az egyenetlen vakolatot, ettől elég rusztikus és mesebeli az utca kép. Szinte minden második házon a zászlójuk díszeleg, amit mi is átvehetnénk tőlük ötletnek. Annyira nagy a hazaszeretetük, hogy nincs olyan üzlet, ahol kicsi zászlókat, vagy piros alapon fehér keresztes szalvétát ne lehetne kapni. Büszkék a történelmükre és nagyon nacionalisták, ami a külföldiekkel való kapcsolatukon érezhető. A belváros jószerével régi macskakővel van borítva, amitől nekem nosztalgikus hangulatom volt itt, amikor sétáltunk. Néha olyan érzése van az embernek, mintha visszacsöppenne a múltba, itt Dániában.

A városháza

Egy étterem helikopterrel

Két vicces szobor és a fesztivál

Egy kis városnéző videó, amit Youtubeon találtam. A fesztiválról pedig ITT találtok videót



Említést kell tennünk a dán sörökről, amik szintén nagyon híresek, ebben a városban található az Albani sörgyár is, ami mellett parkoltunk. Mint később kiderült a Pilsner gyára is itt található, szóval nem kis sörfőző múltra tekint vissza a hely. Mivel kivételesen melegebb volt, ezért beneveztünk egy korsó jéghideg sörre, ami 2000 Forint körüli összegbe került. Alapvetően a dánok nem egy nagy ivó nemzet, alig vannak kocsmáik, pubjaik. Az alkohol mivel náluk drága, ezért Németországból szokták hozni maguknak, ahogy hallottuk. A német határ elég közel van, így gyakran látogatják meg a szomszédaikat. Részeg, vagy ittas embert haza felé útig nem láttunk, azt is a német határ melletti faluban, lehet pont egy német tévedt el hazafelé.

Albani sörgyár
Albani sörgyár

Egy kocsma

Dán sör
Belvárosi utca kép

Odenseről fogok még említést tenni egyéb posztokban is, mivel itt teljesedett ki nagy mániánk az antik boltok látogatása és ezekről a Loppedmarkedekről még be fogok számolni. Következő bejegyzés pedig, a nyaralásunk, kempingezésünk története lesz. Remélem tetszett ez a szösszenet Nektek.