2014. március 10., hétfő

Dánia 5. rész- Fyn szigete és az élet

Mostani bejegyzésemet szánom a dániai élménybeszámolóm utolsó részének. Igyekszem bemutatni a környéket ahol éltünk, két városkát, a vásárlási lehetőségeket és a loppedmárkedeket. Szót fogok ejteni a kulináris élményekről is, miben is más a dán konyha, mint a hazai.




Mint már előző posztjaimban olvashattátok, Fyn szigetén éltünk Holse mellett egy farmon. Volt egy külön épületrész, ami a miénk volt, egy kis szoba és egy kis konyha volt a territóriumunk. Ez igazán puritán hely volt, a fürdő egy hosszú folyosón és két igen ijesztő kutyán vezetett át. Eleinte morogtak, ugattak az ebek, az egyik mi más lehetett volna mint egy óriási és igen ostoba dán dog. Később megoldódott a közlekedési gondom, egy hónap alatt megszoktak a kutyák és a sok kaja, amit adtam nekik is segített abban, hogy egyedül is elmehettem pisilni (felbecsülhetetlen érzés volt). A fürdő egyszerűen rémes volt, zuhanyzó csap, meszelt fal és nulla higénia, megdőlt a civilizált dánokról az elméletem itt.



De térjünk át a környezetre, ugyanis ez a 24 hektáros terület rejtett magában pár szépséget, például egy pici tavat, és kis erdőt.
Gyakran lementünk a közeli tengerpartra ami az üdülő övezet volt itt és negyed órára volt csupán kocsival. Napjaink fénypontja volt, hogy munka után sajttal és egy borral kiültünk a homokba és néztük a naplementét. Igen ultra romantikus és giccses kicsit így leírva, viszont a feltöltődésünk mennyei formája volt ez. Én mezítláb sétáltam és gyűjtögettem a kagylókat, élveztem a homokot a lábujjaim között és a hideg vizet, ahogy nyaldosta a  talpam. Sokszor piknikeztünk így és tervezgettük a következő kiruccanásokat.






Egy fárasztó nap utáni kikapcsolódás


Piknik



Naplemente a mólón

Legközelebb fekvő városka hozzá egyik irányban Bogense volt, másikba pedig Ejby, melyek kocsival 15 percre voltak ideiglenes lakhelyünktől.

BOGENSE

Ez egy kikötő város volt, ami nagyjából egy Tiszaújváros méretű település, szóval elég kicsi. A belváros nagyon jellegzetes dán épületekből állt. A fa keretes házak itt teljesen tipikusnak nevezhetők és igencsak kedvelik a rusztikus stílust, ugyanis itt általában durván vakolt nem egyenletesre simítottak a falak és a föld színekre festik őket. Ez nagyon barátságossá teszi a szűk kis utcák hangulatát. Kis patak csörgedezik át a városkán, ami a tengerbe ömlik és milyen bájossá teszi a környéket.




A kocsma


Bogense egyik tere



 Két nagy ABC és egy Interspar van itt, ami magyar szemmel elég furcsa, a dán vidéket a kis boltok jellemzik, amikben azonos a kínálat, alap élelmiszer, mindenből maximum 2 márka, de mindenhol jelen vannak a pici dán papír zászlócskák, anélkül nincs üzlet. Az édesség és a szeszes ital arányát tekintve nagyon drága, az élelmiszer viszont hasonló áron van ott is mint itthon, hiszen a dánoknál is 26 %-os az ÁFA, csak hát ők jelentőse jobban keresnek. Ami nagyon szimpatikus volt, hogy szinte mindig van akciós termék a boltokban, így mi két boltot (Brenderupban) bejárva viszonylag olcsón szereztük mindig be az élelmiszert.


A templom és a temető

Bogense főterétől nem messze egy hangulatos kis fehérre meszelt templom állt. Maga az épület nem volt különleges, de ami körülötte volt lenyűgözött. A temető terült el itt, ami nem olyan rémes hely, mint hazánkban. Kis sövény parcellákat alakítanak ki végső nyughelyül és ezeket, mint kiskerteket gondozzák. A sírok nem emelkednek ki a földből, hanem olyanok mint az amerikai filmekben, azzal a különbséggel, hogy a névtábla mellett kis virágzó bokrok és szobrocskák találhatóak. A macskás néni sírján természetesen millió picur cica szobor és az angyalka szinte minden halottra vigyáz.  A leggyakoribb a madáritató a sírkertekben így mindenhonnan madárcsicsergést lehet hallani. Semmi szomorú atmoszféra nem lengi körbe a helyet, inkább olyan kellemes és nyugodt ez a környezet. Ez tökéletesen reprezentálja Dániát, míg Magyarországon az emberek jelentős része panel dzsungelben él, a dánok nagy élhető környezetben, gyakran kertes házakban és farmokon. Van helyük és életterük. A temetőinket, ha megnézzük, még a halottainkat is beton, vagy márvány börtönbe zárjuk, itt viszont kis kerteket kapnak, díszekkel és virágokkal, gyakorlatilag egy parkot alakítanak ki nekik. Ugye, hogy mennyivel emberközelibb ez a formátum?


A temető itt teljesen más hangulatú






Régi sírok a kő ketítés mellett




A temető kapun kilépve alattunk elterült a már megszokott kemping, ami minden parton megtalálható a maga lakókocsi városával. Ugye már említettem, hogy a dánok imádnak így nyaralni. Itt olvashattok a kempingekről.



Egy kis sétány vezet le a partra, ami leginkább a kagylógyűjtésre és a romantikus sétákra lett kitalálva. Mivel anyukám óvónő ezért az óvodának szedtünk egy nagy szatyor kagylót, hogy abból tudjanak majd barkácsolni sok szép dolgot (Ha tudnátok milyen limlomokból próbálnak gazdálkodni szegény óvodák, hiszen alig kapnak valamit az önkormányzatoktól, szóval bárminek örülnek és bármit fel tudnak használni, bátran támogassátok őket, megunt játékokkal, papírokkal, vagy fonállal, bármivel.)













A kikötő részen sok sok különböző hajót láttunk, mivel ehhez nem értek egyáltalán,  így nem is kezdek el erről különösebben magyarázni. A sirályok viszont szórakoztató nép, lehetőleg melléd kakilnak, ha leülsz a dokkon. A legidillibb az volt itt, hogy naplemente nézés közben láthattuk, ahogy egy tipikus dán család kiköti a vitorlását, náluk ez a hétvégi program, apu, anyu és gyerekek elmennek hajókázni. 


Bogense kikötője

Imádom a dán szobrokat és szökőkutakat, van egy sajátos humora a legtöbbnek, mint már az Odense cikkemben (ITT találhatjátok) prezentáltam a férfi és női igen vulgáris szobor párt és a fém emberi felső testet. Itt egy pisilő kisfiú szökőkút volt, ami megfogott. Azt hiszem Olaszországban van az eredetije ennek az alkotásnak, a Manneken Pis.



Anya hajol le a gyerekéért szökőkút

EJBY

Ejby egy igazán picuri kis városka volt, ahol egy bank és két bolt volt, valamint egy vasútállomás.



Az állomás






Viszont itt találtunk egy fantasztikus vöröskereszt boltot, ami telis-tele volt régiségekkel. Ezeket a boltokat és vásárokat Loppedmarkednek nevezik (antik vásárok). A nekik nem kellő dolgokat, minden bolt mellett kihelyezett konténerekbe teszik és ezek kerülnek az ilyen üzletekbe. Gyakorlatilag ez egy zsibvásár, ahol cukibbnál cukibb dolgokat lehet találni. Mivel turizni is imádok ez a hely rabul ejtett, ruhák és használati tárgyak tömkelege várt minket minden alkalommal. Két bőröndnyi dolgot vásároltunk össze kint létünk alatt és aki olvasta az eddigi bejegyzéseimet, nem egyszer láthatta milyen sok dolgot szereztem be innen. Ezeken a kis kincseken kívül egy lakást be tudtam volna rendezni az olcsó fa bútorokból, hiszen 20 ezer forintért már 1800-as évekbeli íróasztalt kaphatunk Dániában. Még ezenkívül volt itt egy kedves kis használt bolt egy hangár szerű épületben, oda is ellátogattunk párszor. Zsákmányaim között antik ezüstkarkötő, rengeteg doboz és ékszertartó, szobrocskák és egy Edox karóra is volt, egyszóval remek beszerző körutakat tettünk minimális pénzekből.


Egy Loppedmarked



ÉTELEK

Életünk része természetesen az étkezés is, mivel a vásárlást leírtam, így megemlítem a tipikus dán ételeket is. Reggelire kávét isznak, amit imádnak, ők egy híg hosszú kávét fogyasztanak mellé valami péksüteményt. Láttunk jó pár pékséget és kávézót, hiszen ezt előnyben részesítik a pubokkal szemben. 

Ebédre szendvicseket esznek, amit barna, vagy rozs kenyérből és szalámiból, vagy felvágottból és zöldségből állítanak össze. Nem is ismerik a fehér kenyeret, ami alföldi lányként nekem kicsit hiányzott, annak ellenére, hogy alapvetően kerülöm a kenyeret és a tésztákat.

 Vacsorára általában húst esznek, mirelit zöldséggel és valamilyen barna mártás szerű hagymás öntettel, valamint krumplival. Igen elég rosszul hangzik a dolog. Ami jellegzetes és itthon ismerjük az a dán teasüti, kint is ugyan ilyen, szóval ebben nincs változás. A dán szalámi az, amivel viszont nem igazán találkoztam kintlétem során. A túrójuk és a tejfölük, amit krémsajtnak hívnak, viszont verhetetlen, a régi idők ízeit idézik. A túró kis gömbökből áll, nem úgy mint itthon és tejsavó lepi el, viszont krémes és ízletes, sok esetben előre fűszerezett. Na ez nagyon hiányzik nekem, azt hiszem a legjobban.

 A kolbászuk és a hurkájuk is elég érdekes. A hurka ugyanis egy világos bizarr, nyúzott kígyónak kinéző valami, az íze pedig leginkább a töltött hús töltelékre emlékeztet. A kolbász egy borsos, csípős sötét készítmény, ami a maga nemében finom, csak el kell vonatkoztatni a hazai ízektől.


A sötét a kolbász a világos a hurka

Minden ételük kicsit ízetlen, így nem árt, ha egy magyar feltankol még otthon a fűszerekből. Mikor mentem ki Botond csak azt kérte, hogy vigyek sok fűszert. Dániában alig lehet találni ízesítőket, leginkább a fokhagymát, borsot és sót használják, oregánó és bazsalikom még, ami minden boltban van és néhol előfordul pirospaprika is. Tárkonyt és kakukkfüvet abszolút nem láttam, de sok más is hiánycikk.

Magyar ételekből a Lidl-ben lehetett találni, konzerv és fagyasztott gulyást, mondjuk ezt én nem kóstoltam, hiszen otthon is el tudtuk készíteni a magyar konyha remekeit.

Meg kell említenem a csapvizet, ami ihatatlan magyar ember számára, ugyanis a tengervízből vonják ki a sót. Teljesen ízetlen és nem oltja a szomjat kicsit sem, szóval aki ide költözik, hamar rászokik az ásványvízre.

Másik furcsaság amit láttam, hogy bár egy tanyán éltünk, ahol volt személyzet, voltak munkások mégsem alakítottak ki konyhakertet maguknak. Szerintem ez hazánkban totál elképzelhetetlen lenne ilyen esetben. A farmon folyamatosan találtunk ettől függetlenül szüretelhető bokrokat és fákat, hiszen az út mellett szeder bokrok voltak, egy részen vad málna és még szilvára is bukkantunk. Gyakran ezen gyümölcsökből sütöttem süteményeket, hogy megédesítse a napjainkat.


Szedres sütemény, amit előszeretettel sütöttem

Tudni kell a dánokról, hogy gyümölcsöt és a húst nem hoznak be sokat az országba, inkább megtermelik maguknak és helyben értékesítik. Ahogy hallottam egy dán napi 4-5 gyümölcsöt elfogyaszt. Imádják a disznóhúst (ezzel mi sem vagyunk másképp) a szomszédunkban is volt egy nagy disznófarm.  A húsról viszont ne beszéljünk, mert az iszonyú. Szaga nincs nyersen egyáltalán, viszont sülve nyers hús és enyhe hal szaggal rendelkezik, ez annak köszönhető, hogy az állataikat halliszttel dúsított takarmánnyal etetik (nagyon egészségesen hangzik...). Sütni egyáltalán nem lehet, annyi vizet enged magából. Itt majdnem, hogy vegetáriánus lettem, mivel íze is valami szörnyű volt, bárhogy fűszereztük.



Remélem tetszett a lezáró rész a sorozatból Nektek. Legjobban amúgy talán az hiányzik Dániából, hogy ott mosolygósak az emberek, ennek igen egyszerű oka van, nincs létbizonytalanság nap, mint nap. Könnyű megélni, nincsenek igazán szegény emberek és kevesebbet dolgoznak és jóval könnyebb munkákat vállalnak mint nálunk az emberek. Ez a fajta biztonság, lehetőség nagyon hiányzik, remélem egyszer Magyarország is eljut oda, hogy lehetősége legyen mosolyogni.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése