2014. július 30., szerda

Nagymamám ruháiban

A nagymamám a stylistom cikk nem igazán kivitelezhető, hiszen az egész ruhatáram levinni Tiszalökre elég nehézkes lenne, hogy abból kiválaszthassa és összeállítsa az outfiteket. Viszont adott ez egy ötletet évek óta nézegetem a szekrényét és jó pár ruhadarabja nálam landolt, amit fiatal korában viselt, így ezeket öltöm magamra, egy kis múltidézéssel egybekötve. 




A bal oldali két képen én vagyok, a jobb oldalin az öcsém szerepel 
Nagymamám hihetetlen fiatalos még most is, amióta az eszemet tudom egy tiptop nőnek láttam, aki a visszafogott eleganciát sugalta öltözködésével és teljes lényével. Ahogy így gondolkozom a stílusán kicsit Audrey Hapburn-t idézi meg előttem, csak kevesebb feketével. Mindig nőies kiskosztümöket hordott és szinte állandóan csak szoknyában jár(t), ami nagyon jól kiemelete törékeny alkatát. Pár éve adtam rá első farmerét, nagy nagy könyörgések után. Magassarok elengedhetetlen volt róla és a rúzs, natúr sminkkel, még a boltba menéshez is mindig ráncba szedte magát, amit irigylek, mert sajnos erre én képtelen vagyok. (de azért ezzel sokszor cukkoltam :)) Mit is mondhatnék még az én drága nagymamámról, talán csak azt, hogy bármi baj történik körülöttem telefont ragadok és tőle kérek tanácsot, neki sírom el a bánatom és hozzá menekülök napokra, hogy rendbe tegye a lelkemet és felhízlalja a fenekem. :) Tényleg igaz, hogy más egy mamai szeretet, mint az anyai, ő megbocsátóbb velem és engedékenyebb. :)

/Mellesleg van egy hasonló cikk, amiben a barátom öltöztetett fel, ezt ITT találjátok./


Első szettet a mai napig viseli, ez egy kétrészes egybe felvéve és így ruha hatását adja. A kitűző egy fekete rózsa, dobja fel a ruhát, bár bevallom ettől kicsit iszonyodok. :) Viszont ezt a ruhát direkt úgy akartam viselni, ahogy ő teszi, ez marad autentikus. Amúgy szerintem elég jól megállja a helyét akár a mai világban is, bár a szoknyát én felhajtatnám térd fölé érőre. Ehhez még egy kis táska kéne, ha nagymamám választana fekete, ha én akkor piros. :)



A piros ruhát nagymamám anya és apa esküvőjén viselte, így még érdekesebb volt felvennem. Az anyagával viszont nem vagyok kibékülve, kicsit műszálas. A fazonja viszont nagyon tetszik, az érdekes hát megoldása a mai divatban is megállja a helyét, a színe pedig nagyon dögös, még így is, hogy zárt és laza. Ja és nem gyűrődik, tehát ott a pont. :)












Ez a fekete alapon fehér pöttyös ruha nagyon laza viselet. Anyagában gyűrött, viszont a fazonja nagyon nem tetszik, a zseben kívül nem találok benne semmi szépet. A szoknya túl hosszú, vagy túl rövid, sehogy se jó, összenyom szerintem. Meg kell állapítanom ez nagymamámon dögösebben mutatott. :)

Itt a szoknya a régi a szettből, a felső az enyém. A hossza itt a fazonnak köszönhetően tökéletes, középen végig gombolós, így lehet szexin lábat villantani is. :) Nagyon tetszik az esése a vékony anyagnak, nőies és csinos, a színe és mintája pedig nagyon vidám. Akár egy laza nagy pakolós táskával is párosítanám, de kis ridivel is édes lenne. 












Na egy maxi szoknyába is beleszaladtam, ami most szuper divatos, ugye nincs új a nap alatt. Minden divat visszaköszön egy idő után. Ez a fekete fehér pici virágmintás szoknya derékban húzott gumis derekú darab, amit egy fekete crop toppal párosítottam, akartam valami modern bohémitást adni neki és ezzel bemutatni, hogy milyen viselhető darabok is lapulnak a nagyik szekrényében. (nagymamám pólóval viselte régen).
Így nőttem bele a szoknyába

A virágos szoknya végig kísérte az életemet, láttam nagymamámon, anyukámon nem egyszer és persze még rám is rám adták babakoromtól, így sok sok emlék kapcsolódik ehhez a ruhadarabhoz. Mindig is imádtam az olyan ruhákat, amik felidéznek bennem valamit, sok darab csak azért van a szekrényemben, mert kötődik hozzá egy-egy emlék, kötődök hozzá érzelmileg. Ez egy lapszoknya, amit körbe kell tekerni magunkon és úgy megkötni masnira. Azért is tetszik, mert derékon és csípőn megkötve két fazont tud alkotni. Mivel nagymamám piros pólóval viselte, így most ebben az esetben én is egy hosszú ujjú croppal vettem fel. A szoknya virág mintája nekem nagyon tetszik a pasztell színek mellett egy kis piros is visszaköszön benne. Amúgy ahogy elnézem minden szoknya eddig vádli középig ért, érdekes, midinek mondanám.



Legnagyobb vágyam, hogy egyszer, majd a lányom is viselje, biztos, hogy megőrzöm.



Pár régi kép, ami megmutatja a stílusát
És pár kalap:

Igen a kalap mániámban nagymamám keze is jócskán benne van, emlékszem, hogy mindig próbálgattam a fejfedőit gyerek koromban is. Pár éve pedig a legjobb darabokat elkunyerlátam és előszeretettel viselem is, hiszen télen ezek a darabok adják meg az öltözködés pikantériáját.
Arra szerettem volna rávilágítani ezzel a cikkel, hogy mennyire vissza-visszaköszön a divat és, hogy milyen szerencse, hogy most a régi, a retró is hordható. Érdemes benézni idősebb rokonaik szekrényébe és az ezer éve nem hordott darabokat megjáratni, újra munkát adni nekik. 


Remélem tetszett ez a kis időutazós bejegyzés Nektek. Ti körülnéztetek már a nagymamátok szekrényében? Szeretitek a vintage ruhákat?