2016. augusztus 28., vasárnap

Csupa szív, intelligens kutyát keresel? Válaszom: GOLDEN RETRIEVER


Kicsit személyesebb poszt lesz ez ismét, ugyanis a kutyámról fogok Nektek mesélni és ezáltal kicsit megvilágítom a Golden Retriever jellemét, a fajta sajátosságait. Sajnos az én Hubám már évek óta nem él, de nincs nap, hogy ne jönne fel egy-egy aranyos történet róla, igazi családtaggá nőtte ki magát rövid kilenc éve alatt. Leginkább magamnak írtam a posztot, nem szeretnék semmit elfelejteni belőle és már így is halványultak az emlékeim. Ahogy írtam jutott az eszembe sok minden, a képeket látva kellett szembesülnöm, hogy nem emlékeztem, hogy visszahajtotta a lábát, ha feküdt. Sokat nevettem, míg püföltem a klaviatúrát és sírtam is, annyira jó kutya volt, a barátom, a gyereke, a családom. Csak az érti ezt, akinek volt már kutyája. Többet tett értünk, mint amit sok ember tesz, szeretett mindennél jobban. Humora volt, egyénisége, néha kételkedek abban, hogy tényleg csak egy kutyus volt, annyira emberien viselkedett. De kezdjük az elején....
EGY KIS FAJTA LEÍRÁS

Az Angol Kennel Club 1903-ban regisztrálta a fajtát, ekkoriban még egy fajtának tekintették a Golden és a Flat Coated retrievert. 10 év múlva ismerték el külön.  Lord Tweedmouth "1865-ben beszerzett egy sárga retrievert, mely egy fekete Wavy Coated retriever alomból származott. 1868-ban ezt a kutyát keresztezte egy májszínű Tweed Water Spaniel-el. Az első alomban 4 kölyök született, melyek a fajta kialakulásának alapjait képezték. Mivel a lord vérbeli vadász volt, így ezeket a kutyákat olyan fajtákkal keresztezte, akik nagyon jó vadászképességgel rendelkeztek." Forrás: http://www.goldenretri.hu/tortenelem.htm

TULAJDONSÁGAI

Abszolút családi kutya, imádja a gyerekeket és az  időseket. Két éves koráig szertelen, játékos, aztán komolyabb és türelmessé válik. Házőrzésre nem alkalmas, a betörőnek is kávét főz olyan szelíd, de szerencsére ez a kerítésen át nem látszik, rendesen ugat. Huba kifejezetten csendes kutya volt csak a vendéget jelezte és a bicikliseket. Gyerekeknél sosem ugatott, nehogy megijessze őket. Iszonyú intelligens kutya, nem véletlen, hogy kereső kutyaként, mentő és vakvezető kutyaként is használják a világ minden táján. Remek vadászkutya, a szaglása is kitűnő a legtöbb példánynak.

A KIVÁLASZTOTT

Nagymamám házat vett Tiszalökön, hogy oda költözzenek dédimmel, aki akkor már ápolásra szorult. Mint minden falusi házhoz kell egy kutya, ami távol tartja a betörőket. Anyukám gyorsan körül is kérdezett, hogy gyerekek mellé (ezek voltunk mi) és idősek mellé milyen kutya az optimális. A Goldent ajánlotta mindenki, igazi családi kutya, abszolút türelmes, segítőkész. Anya kolléganőjének volt egy Golden Retrieverük Alba, akinek akkor született egy alom kölyke, A alom, vagyis első szülése volt a kutyának. Arra már nem emlékszem, hogy hány kiskutya volt, de amikor elérkezett a nap elvittek minket, hogy kiválasszuk a mi kutyánkat. Bementünk a garázsba, ahol Alba etette a kicsiket, varázslatos látvány volt, ahogy az apró kis gömböc kutyák lógnak az anyukon, még gyerekként is megható volt. 


Elöl Alba az anyja és hátul én már Hubával
Aztán kint megnéztük közelebbről is a picuri szőrpamacsokat, miközben az igen fegyelmezett és türelmes Alba kicsit messzebb megállt, de le nem vette a szemét rólunk, érezhetően aggódott. Mondanom sem kell ennyi formás eb közül igen nehézkes volt a döntés, így esett meg, hogy nem én választottam a kutyát, hanem Huba választott engem. Az egyik kiskutya elkezdett nyalogatni, megnéztem. Gyönyörű pofija volt, jó-jó, de nézzük meg a másik oldalon is a "kínálatot". Letettem és arrébb mentem. Jött utánam és kis idő múlva már rágcsálta újra a kezem. Megint "lecseréltem", ismét piszkált. Ekkor már érezte a tizenegynéhány éves énem, hogy bizony ő az enyém. Ezután kis háborút vívtam az öcsémmel, aki egy hófehér kutyusra kattant rá, viszont valamiért anyának is Huba csavarta el a fejét, így rákerült a nyakára a megjelölő masni. A neve: Tóparti Cseles Aramisz "Huba".


Pár héttel később mesélte anya, hogy a kolléganője férje mondta, hogy: hetekig nézegettük a kiskutyákat, hogy melyiket tartsuk meg és ide jön egy kislány és kikapja a legéletrevalóbbat. Akkor ez annyira jól esett, sőt ma is, bár nem tudják, hogy a kutya kapott ki engem és nem fordítva. Az én kis Hubám, pedig az ő megtartott Bonifácukkal bandázott, rosszalkodott, amíg érte nem mentünk.


ADOPTÁLÁS

Nagyon izgatott voltam, hogy elhozzuk a kölyköt, addigra elértem, hogy amíg nagymamám nem költözik át a házba az én szobámba lakhasson Huba. Volt szállító doboza, mindene, igazi "baba szoba" lett berendezve neki. Elgurultunk érte, az anya kutyán látszott, hogy megviselt, addigra már jó pár kölykét szakították el tőle és mi vittük az egyik legderekabbat, örültem, hogy Bonifác legalább megmarad neki. Kutyust betettük a kis szállító dobozába és elindultunk Tiszadobra, hogy bemutassuk Dédinek és Maminak a kutyájukat. A város határáig sem értünk a kutyus az ölembe vinnyogni kezdett, én meg bömbölni ettől. Így visszagondolva melege lehetett a dobozban, ahogy a combom alulról melegítette, ahogy átkerült egy hátsó ülésre máris csönd lett.


Mindenki imádta, bár nem lehet nem szeretni. Azonnal felderítette a környéket és estére teljesen kimerülve dőlt el a helyén. Akkor láttam először futni álmában kutyát, irtó cuki volt, ahogy a nap eseményit újra élte. Amúgy az alvás nagyon ment neki mindig, persze sosem akkor, amikor mi szerettük volna, erről több cuki történetem is van.

EGYÜTT ALVÁS

Eleinte nem én aludtam vele, mert éjszaka pihenni kellett a gimibe nem jött jól a kialvatlanság. Aztán kihisztiztem, hogy a kutyámmal, a szobámba alhassak végre. Csúfos vége lett, mikor rádöbbent a felébredő kiskutya, hogy bizony nem apa, hanem én szuszogok az ágyban. Akkor egy lendülettel megtanult felmászni az ágyra és szinte üvöltötte (értsd ugatta), hogy "JÁTÉK? JÁTÉK? JÁTÉK!!!". Két óra után hulla fáradtan kispuriztam a szobából és bezavartam apát, hogy aludjon ott ő, én képtelen vagyok, mert nem elég, hogy felmászott mellém, a hajam húzza és piszkál, telepakolt mindent körülöttem labdákkal és rajtam ugrál.


Harry Potter olvasás közben.

Bűnbánó fej
KÖNYVMOLY

Egy dologgal viszont mindig álomba tudtam taszítani, a Harry Potterrel. Ha felolvastam neki kidőlt és nyugton hagyott. Amúgy a könyveket mindig szerette, mondhatnám falta! Egyszer arra mentem haza, hogy a töri könyvem tette magáévá, a mohácsi csata volt a kedvenc része, azt kitörölte a történelemből, vagyis a könyvből kirágta. A napi sajtót sem kímélte, a kedvenc szórakozása volt a politikai részeket szétcincálni. Később ezen kis bosszúságot okozó tulajdonságait kinőtte.

SÉTÁLTATÁS

Szobatisztasággal nem igazán kellett megvívnunk, már úgy kaptuk meg, hogy nagyjából "bilire" volt szokatva. Egy olyasmi almot alakítottunk ki neki, mint a macskáknak, amit nagyjából egy hónapig használt, utána elég volt neki a sétáltatás reggel, délután és este. Persze addig pár szőnyeges és egyéb baleset történt, de spongyát rá. (Jó tipp, hogy minden kiskutya nyomja le a csípőjét, ha pisilnie kell, pisilni fog. Így ha látjuk ezt tegyük az alomra és utána dicsérjük jól meg. Így nagyon gyorsan megtanulja mi az elvárásunk.) A szobatisztaságnál még egy óriási gond volt, mivel én sétáltattam volna így ezen alkalmaknál kellett volna a kis és nagy dolgokat elvégezni. A pisi nem volt ügy, viszont a kakálás nálam sosem működött. Apának mindig le kellett vinni utána, mert előttem szégyellős volt, sosem láttam így ezt egész kilenc éve alatt. Mondjuk nem bánom. :)



A Golden Retriever vadászkutyának volt eredetileg tenyésztve és a mai napig előszeretettel használják erre a célra. Ideális munkakutya, mert egy-egy dicséretért bármire képes és mivel igazán játékos, így sok feladatot szinte játékként fog fel. Apportírozás, azaz a bot és egyéb tárgyak visszahozása a kedvence, erre nem kell tanítani, annál inkább nehéz arra motiválni, hogy el is eressze a "zsákmányt".

ZSEBES

Milliószor kergettem nagymamám kertjében, mert egy plüss figurát, szemüveget, ruhadarabot lopott. Erről mi is tehettünk, eleinte nem vettük komolyan ennek a tulajdonságnak a lenyesegetését, főleg apukám volt következetlen a kutyával. Hogy megnyugtassak mindenkit le kell szögeznem, hogy rosszalkodásainak 90%-át kinőtte két éves korára, de addig azért a család türelmét néha próbára tette a gyerekes viselkedésével. Ahogy felnőtt szinte kicserélték leste a kívánságainkat és mindig próbálta felhívni a figyelmet rá, hogy Ő milyen jó kutya, főleg ha vendégek voltak nálunk, akkor játszotta az úriembert. :)

FÉSÜLKÖDÉS

A goldennek bizony hosszú a szőre és hullajtja is rendesen, így napi fésülés szükséges. Esténként így leültem vele a plédjére és az ölembe kucorodott kis kutyát alaposan átkeféltem. Ezzel a rituáléval nem volt semmi különösebben szőrös a lakásban. Egy tél elteltével tavasszal ültem a kertbe, Huba hozta a kefét és próbált befészkelődni az ölembe. Hol a feneke, hol az eleje lógott ki, sehogy se értette, hogy most mi van. A régen oly kényelmes és tágas ölem összement. :)

HÁZTULAJDONOS, FÖLDBIRTOKOS

Fél éves koráig nálunk lakott, nos tényleg nem ajánlom emeletes házban tartani, mivel nagyon nagy a mozgásigénye és szüksége van területre. Nagymamám óriási kertjében igazi paradicsomba csöppent. Igyekeztünk folyamatában hozzá szokatni a végleges helyéhez, kihordtuk a kertbe és ott randalírozott míg mi felújítottunk, kertészkedtünk.





A háza és a karácsonyfája a tetején. :)


A kiköltözés így is megviselte, vagyis a hiányunk, első estétek én is kint aludtam nagymamámnál, végig sírta így is.  Aztán párszor még, amikor már nem voltam ott beszéltem a kutyával telefonon, vagyis én beszéltem hozzá, ő meg farok csóválva nézett mindenhová, keresett. Működött, vagy csak rájött, hogy azért elő fogunk kerülni minden héten.


ÜL, FEKSZIK, KULTURÁLTAN SZÓRAKOZIK

Az "ül!" parancsszó megtanítása nagyjából 3 percbe telt a kutyánál, méghozzá az eperfagyinak köszönhetően. Lecsöppentettünk egy picit és az ízek annyira motiválták, hogy már a fenekén csúszott anya után, úgy kunyerált. Igazi hízelgő volt mindig is, bár ez a fajtáról elmondható. Halálra lehetne etetni, annyira nagy kunyerátor. Ennek van pozitív része is, mivel ilyen szinten meg akar felelni a gazdinak, így nem okoz gondot a féregtelenítő beadása sem. Nekem simán lenyalogatta kis bíztatással a kezemről. Bármilyen gyógyszert kellett beadni bevette. Ételekre visszatérve a házi koszt volt a kedvence és igazán jól visszajelezte, ha jó a menü. Már a tenyésztők is elkapatták, csirkemellel etették, mi sem fukarkodtunk nála a jó kajákban. Anya a húslevesbe külön neki is főzött grátisz zöldségeket, mert imádta.

AZOK A FINOM FALATOK


Étkezésnél mondjuk érdeke ízlése volt, a zöldségek, főleg a hagyma nagy gyengéje volt. Mindig figyeltünk rá, hogy a legjobb ételeket kapja, az édességekből szinte sose kapott a csoki pedig minden kutyánál tiltólistás ezt ne feledjétek! Kutyafogkefét rendszeresen adtunk neki, de jutalomfalatkával óvatosan bántunk, inkább egészséges ételeket kapott. Volt az a szokásom, hogy mindig megkóstoltam mindent amit adtunk neki, kicsit beteges, de ennyire szerettem. A műtrágyázásnál megnyaltam azt is, hogy tudjam megeszi e véletlenül, nos csíp szerencsére nagyon. A csípőst és a fokhagymát nem bírta.


HUMOR

Történt egyszer, hogy lángosoztunk és bizony iszonyú fokhagyma szagom volt. Jött a kutyus szaglászott, ráleheltem. Erre hátradobta magát, bukfencezett, majd az égbe csapta a lábát és oldalt kilógatta a nyelvét. Akkor rájöttem, hogy bizony humora van, a humor pedig magas intelligenciát jelez. Annyit nevetünk azóta is ezen, szerencsére a fél család tanúja volt, így rendszeresen előkerül ez a sztori.


A MI KIS KERTÉSZÜNK

Evésen, alváson túl sok hőstettet hajtott végre Huba. óriási kertész volt, nem csak a lyukak  ásása ment neki, amiben hűsölt, de a rózsák metszése és a frissen ültetett fák kiszedése. Egyszer hat facsemetét telepítettünk egyszerre.Ő pedig úgy vélhette, hogy ott felejtettük ezeket a botokat a földön, mire kimentünk addigra a lépcsőre fektette sorba a nyamvadt kis fákat. Nagymamámnak sokszor gyűlt meg a baja ezzel, sőt egyszer az öcséimet kizavarta, hogy jelöljék meg a frissen ültetett rózsát, hátha megkegyelmez neki Huba. Nos ez sajnos nem így működik az ebeknél, nem zavarta, kiszedte a földből ezt is.



Székben ülős képet nem találtam, csak hordón. 
IDENTITÁSZAVAR

Volt egy enyhe, na jó nem is olyan enyhe identitás zavara Hubának. Sokáig szerintem embernek hitte magát. Fotelbe ült, oly annyira, hogy a kertben lévő kagylófotel az övé lett. Persze ez még nem támasztja alá az elméletet, no de mindjárt látjátok. Apa ült kint és újságot olvasott. A kutya felült mellé a másik kerti székre. Mancával maga elé húzott egy újságot és mereven nézte, időnként felpillantott apura, hogy jól csinálja e. Azon a nyáron szinte folyamatosan a székekben trónolt, pedig nem lehetett kényelmes neki.


PUSZI-PUSZI

Kell valami neki, de nagyon!
Sokáig gondot okozott nekünk a felugrálással. Rengeteg dolgot kipróbáltunk hasztalan. Aztán egyszer megvilágosodtam. Amikor megérkezünk nagymamámhoz puszival köszönünk és megöleljük egymást. A kutya persze robogott felénk ,beléptünk felugrott és egyik oldalára érintette az arcát majd a másikra. Ezt eddig hogy nem vettem észre? Nem rossz volt, csak azt csinálta mint a többi családtag. Nyilván nem értette miért szidjuk össze. Ezután én hajoltam le hozzá, guggoltam mellé és az ugrálásnak vége szakadt.





A TÜKÖR

Egyszer elkaptuk, hogy belógott a házban. Akkoriban még nem volt bejárása, mert szertelen volt és nagymamám nem tűrte. Ült a kutya a tükör előtt és nézegette magát, pont úgy mint én egy kimenős estén, viszont végtelen szomorú volt. Beálltam mellé, végigmérte a tükörképünk és kisétált a házból. Máskor nem lehetett kitenni se. Nos onnantól nem láttam kerti széken ülni, vagy újságot olvasni... :( Azt hiszem egy világ omlott össze, így lett Huba kutya és így dőlt össze benne egy világ.

Haver a szomszédban

A KIS SZÖKEVÉNY

Imádott megszökni, ha ki tudott csusszanni a lábunk között a kapun. Mivel nem volt egy bátor legény, így csak az utca végéig ment el, de persze mi halálra aggódtunk miatta magunkat. Aztán rájöttünk, hogy nem a jelölgetés, meg a szökés a lényeg, hanem a figyelem. Ezt is, mint a lopkodást azért csinálta, mert akkor csak körülötte forgott a világ és mindenki rá figyelt, neki könyörgött. Nagy betyár! Mint egy gyerek! :)
Amúgy volt egy futószára, óriási terülten volt így kikötve, ha olyan vendég jött, aki félt tőle, az élete 90%-ában viszont szabadon bóklászott a kerteben. Sokkal humánusabb ez szerintem mint a kenel.
Betegen, utolsó két hónapban.

ÚSZÁS OKTATÁS

Első nyarán levittük Tiszalökön a horgásztóhoz, ami akkor még nem volt az. Tehenek legeltek a partján. Apa mondta, hogy a kutyát ne engedjem bele, mert belefullad, persze. Amint bedobtam a vízbe ugrott is utána, nem lehetett kiparancsolni. A Goldenek természetes közege a víz, imádnak pancsolni. Legjobban viszont a kacsákat szerette üldözni a vízben, no meg a tehénlepényeket vadászta. Ilyenkor utána iramodtam és néha sikerült megmenteni, hogy bele ne feküdjön, éljen a vadászösztön és a környezet illatának átvételére tartott igény. 

NEDVES TÖRTÉNET

Ősszel égettük el a kertben a felgyűlt ágakat (akkor még lehetett) és persze egy vödör víz volt mellette. Huba odament és elkezdett pocsolni, nagymamám rászólt. Abbahagyta, majd megint újra, amikor nem nézett oda. Rákiabált. Kutya nyakát behúzva abbahagyta. Megint nem figyelt mami, kutya óvatosan beledugta a lábát a vízbe, fejét oldalra fordítva, mint aki ott sincs lassan elkezdte magára lögybölni a vizet, szinte némán. :D "Huba nincs itt! Nem is tudom ki csinálja ezt!"

"ÁGYAT KAPTAM!"

Apa hozott egy vendégágyat. Huba szeme már csillogott mielőtt ketté hajtotta, aztán azzal a lendülettel rávetette magát. Végre nem kell nomád körülményke közt éjszakáznom! Nos ezzel végig bírkózni kellett mivel azt sajátjának tekintette, pedig az az én napágyamként funkcionált.

NAPOZÁS

Nyáron mindig kint napozok és persze sosem bírta ki, hogy távol tartsa tőlem magát. Oly annyira, hogy általában félig rajtam feküdt, így mindig csak az egyik oldalam volt barna, mivel kénytelen voltam félig árnyékba leteríteni a plédet. A napágy szóba se jöhetett, mert nem fértük már el rajta ketten. :)

HŐSSZERELMES

Az első szerelem meghatározó, nos Huba igazi Adonisz volt, aki a lelkét kitette a kis hölgynek. A nagybátyjám áthozta a szuka kutyáját, mert szerette volna, ha egy alom kiskutyájuk lenne. Huba azonnal bele is szeretett az ütött-kopott nősténybe. Apa vitt neki a kedvenc jutalomfalatkájából, Huba elvette és a lány kutyának adta egyenként. A házából kiköltözött és beterelte este a kis hölgyet aludni... hősszerelmes volt. Sajnos a kiskutyák nem jöttek össze, de az első szerelem emlékezetes volt. A többi nőstényre, aki mind Golden volt, már nem fordított ekkora figyelmet. Nem egy kiskutyája született, remélem egyszer a kölykei, vagy az unokái kölykei közül választhatok egyet, ha sikerül felkutatnom. 

A BETEGSÉG

A Golden Retriever, mint a legtöbb fajtatiszta kutya túl van tenyésztve, így fajta betegségek jellemzőek rá. Sajnos az izületei nem a legjobbak, ezt Hubánál is tapasztaltuk, néha frontoknál húzta a jobb hátsó lábát. Másik gond, hogy elég hamar halnak meg, Huba legalábbis hozta ezt az általános tapasztalatot sajnos, 9 éves korában ment el. Gyakori köztük a rákos megbetegedés is. Na de röviden leírom az utolsó hónapjait, próbálom a jobb részeket kiemelni, mert nem akarlak elszomorítani Titeket és én is a szépre szeretnék emlékezni. 8 éves kora körül a fogai már gyulladtak be és az arcán is lett egy seb, persze azonnal orvos és kezelés. Aztán egyszer csak leesett a lábáról, nem tudott felállni, gyenge volt. Beköltöztette nagymamám a házba. Aztán az orvos megijedt, hogy botulizmus (ebben az esetben el kell altatni), így bevittük az állatkórházba. Átsírtuk az éjszakát, de azt mondtam, hogy ha szenved akkor szüntessük meg ezt bármi áron. Előtte beugrottak értem, a kutya ahogy meglátott fel akart állni nagyon próbálta, szegénykém. Akkor elbúcsúztam tőle, azt hittem sose látom többé, tudom hogy tudta hogy elengedem, rémes volt, főleg hogy az én beleegyezésem akarta az egész család. A kórházban, mint akit kicseréltek a világ életében kedves és nyugodt kutya morgott a dokikra, persze nem bántotta őket, de mégis félelmetes lehetett idegen szemmel így a hasunkhoz fogva a fejét nyugtattuk, míg millió vizsgálaton átesett, ínjekciók hadát kapta meg. Aztán este hazamentünk. Reggel azzal fogadtak, hogy a kutya nem eszik, nem iszik, senkitől nem fogad el semmit. Bement nagymamám és adott neki inni és enni mindent azonnal elfogadott, látszott rajta, hogy azt hitte elhagytuk, mert rosszat csinált.



Felépült, legalábbis látszólag. Hazakerült és kiskirályként beköltözött a házba, már nem csak bejárt, nagymamám leste minden kívánságát. Egytől egyig mindenkitől bocsnatot kért, bűnbánóan, azért hogy harci Marciként viselkedett a kórházban, látványosan szégyelte magát. Egyemmeg. Aloeverát és uborkát nasizott egész télen, mert imádta. Eljött a karácsony én pedig vettem neki egy piros nyakörvet és együtt ünnepelt bent velünk a fa alatt. Gyönyörű volt így minden. Aztán újra előjöttek a tünetek és egy nap múlva nem ébredt fel... Emlékszem ahogy anya sírva hívott, hogy "meghalt". Azt hittem hirtelen, hogy valaki más, másik családtag, így amikor kimondta, hogy Huba nem tudtam mit mondani. Fájt, de örültem annak a három hónapnak, amit kaptunk még az orvosoknak köszönhetően. Huba érezte, hogy mennyire szeretjük, hogy ő a mindenünk. A sírjára a kedvenc rózsabokrát ültette nagymamám, ami azóta is ontja a virágot. Nem tudok a sír közelébe se menni, az én kutyám egyszer visszatér hozzám!
Eszméletlen hálás vagyok neki, megtanított bízni, szeretni, gondoskodni. Neki köszönhetem, hogy tudok feltétel nélkül szeretni és pillanatig sem kételkedek, hogy jó anya leszek, ami annyi nő félelme. Amióta ő volt nekem nem rettegek a kutyáktól és másképp gondolok az állatokra.

EGYSZER VISSZA IS TÉRT HOZZÁM

Miután meghalt még egyszer visszajött, vagyis úgy éltem meg. Jöttem haza és a házunk előtt a bokorban egy Golden állt elveszve, azonnal odamentem, hogy nyakörvön lévő bilétát megnézzem és hazavigyem. Ahogy leguggoltam hozzá azonnal az ölembe csapta a mellső lábát, mint az én kutyám és jelentőség teljesen rám nézett,beletemettem a szőrébe az arcom, egy percig lehettünk így. Majd mondtam neki, hogy gyere, de nem mozdult. Nem forszíroztam, felszaladtam, hogy hozok le neki vizet, mert hőség volt, aztán kiderítem, hogy ki a gazdája, mert biléta az nem volt. Mire visszaértem fél perc múlva sehol sem volt... Mint egy látomás. Gondolom hazament, vagy nem is tudom...

8 megjegyzés :

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Megható a közös történetetek Hubával.
    Én cicákkal osztom meg az életemet, de ez nem jelent nagy különbséget, mert a hozzájuk fűződő érzelmeimben és a te történetedben látom az azonos vonásokat.
    Megkönnyeztem a mesét, gyönyörű kutya és nagyszerű társ lehetett Huba, a fotókról pedig csak úgy árad a szelíd szeretet.

    A halála komoly veszteség lehetett, mélyen együttérzek, és hiszem, hogy nem ment el örökre, mert akit ennyire szeretnek, az nem tűnik el nyomtalanul a semmiben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. :) Persze minden házi kedvenc csodálatos és teljesebbé teszi az életet. :) Én annak is örülök, hogy mellettünk volt legalább ennyit, megtanított sok mindenre és szeretett minket. :) Remélem ha lesz még kutyám az is hasonló értékeket hoz az életembe és tovább tanít. :)

      Törlés
  3. Ez nagyon szívmelengető és humoros is volt, Enikő. Köszi.

    VálaszTörlés
  4. Drága Enikő!
    végig könnyezve olvastam a posztod.A lelkemig hatolt.Hihetetlen hogy egy állat milyen kapcsolatot tud kialakítani a gazdáival.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amíg nem volt kutyám nem gondoltam, hogy ennyire lehet szeretni egy állatot. :) Örülök, hogy tetszett a poszt :)

      Törlés
    2. Amíg nem volt kutyám nem gondoltam, hogy ennyire lehet szeretni egy állatot. :) Örülök, hogy tetszett a poszt :)

      Törlés