2016. szeptember 2., péntek

Felkelő nap házában-OUTFIT

Egy igen izgalmas hajnali, napfelkeltés fotózáson vettem rész. Nagyjából május óta terveztük, de sehogy sem akart összejön. Nyíregyháza mellett van egy kiégett erdős rész, ami gyönyörű és mindenképp szerettem volna már régóta megörökíteni. Szerintem ennél a bejegyzésnél nem is a ruha a fő lényeg, hanem a természet szépsége, a hangulat. 





Hajnal háromkor kelni, síri csöndben sminkelni és készülni, aztán még sötétben elindulni, hogy elcsípjük a napfelkeltét. Egy-egy fotósorozatért sok mindent megteszünk bloggerek, általában fázunk tavasszal a nyári képekért, melegünk van nyáron az őszi képekért, viszont ritka hogy véresre maratjuk a lábunkat, amíg egy kiszáradt lápba belemászunk.Viszont megérte, igazán művészi sorozatot mutathatok Nektek és minden kép abszolút manipulálás mentesen mutatja a csöndes hajnalt.




A napfelkelte mindig egy különleges pillanat, az újjászületés jelképe. Emlékszem gyerekkoromban is már pacsirta voltam és sokszor ért a hajnal már ébren, imádtam kirohanni a harmatos fűbe, beszívni a nyár illatait. Sokkal jobban lenyűgözött, mint a színpompás naplemente. Valahogy egy új lehetőséget, egy tabula rasa-t adott, reményt és álmokat. 


Három éve nagyot álmodta, bár ez az álom még régebbre, nagyjából 5 évre nyúlik vissza. Egy kótyagos hajnalon, egy buli után, egyetemista koliban fogalmaztam meg először, hogy blogot szeretnék. Sikerült is a blogger felületen regisztrálni, de aztán kicsit arab volt az egész hagytam a fenébe. Három éve viszont nem adtam fel egykönnyen, tudtam, hogy szükségem van erre a szelepre, erre a kapaszkodóra. Kiírni magamból az érzéseket. Most ennyi idő után pedig egyre világosabb, hogy mennyire az utamra találtam. 


Amíg nem írtam a blogot nem voltam kitartó, mindent félbe hagytam. Sokszor voltam trehány és örökös változás, kiszámíthatatlanság jellemzett. Nem tudom nyilván, hogy enélkül is felnőttem volna és ennyit változok, de az bizonyos, hogy azóta sokkal jobb embernek érzem magam. Harmóniába kerültem önmagammal, ami persze nem azt jelenti, hogy nem akasztom néha össze saját magammal a bajszot és nem zavar, ha felszalad pár kiló. De megszűnt a görcsös megfelelési vágy, a frusztrált érzés és sokkal nyugodtabb vagyok. 


Tegnap hallottam egy riportban, hogy "Élj az álmodnak, vagy halj meg!". Nos ezt erősnek érzem, mindenesetre úgy vélem, hogy azóta élek igazán, amióta követem az álmaim, keményen dolgozok a céljaimért, valahogy addig halottként kóboroltam ide oda...

Ez az outfit számomra a feltámadást jelképezi, egyfajta újjászületést. A fehér a tisztaság színe és ezt úgy érzem a blogba és még inkább bele kell vinnem. Lesz, ami lesz többet mutatok magamból, a gondolataimból és érzéseimből. 




Outfit poszt tehát essen szó a szettről is, ami egy hófehér ruhából áll, ami idén minden divatos elemet tartalmaz, de mégsem igazán trendi. A felső része csipkés, ugye a kombiné divatról már esett szó, arra emlékeztet. A bojtok pedig a nyár slágerévé váltak, megmutattam ITT egy videóban, hogy hogyan készítettem ilyen pompompos szandált. Az A vonalú ruha, azaz a derékrész nélküli tőlem eddig távol állt, pedig igazán ártatlan hatást kelt, hiszen a női alak homokóra vonalát leplezi. Kicsit olyan érzéseket idézett így a harmatos, nádas részen, mint gyerekkoromban amikor dédi kertjébe kiszöktem még hálóingben. A ruha fodros részei is igazán trendkövetők, hiszen idén már begyűrűzött a tavaly megjelent óriási divathullám és szerintem ez jövőre még fokozódni fog. 

Ehhez a ruhához egy arany szandált választottam, amit aztán nem tudtunk befotózni, mivel nyakig sáros lettem, míg a domboldalról lemásztam és végig bemerészkedtem a kidőlt, kiégett fák közé.






A kedves csipkés részek szűzies hatást adnak, légies anyag viszont sehol sem látszik át, ami nekem egy ruhánál szempont. Karkötőm egy régi gimnáziumban vásárolt darab, sok szép emlék kötődik hozzá. Egy időben vizsgákra mindig felvettem, kicsit babonás, rigolyás lányként. Azt hiszem sose fogok lemondani arról, hogy a múltat beleszőjem a jelenbe és így haladjak a jövőm felé... Sose szabad feledni honnan jöttünk és mit álmodtunk!  

OUTFIT




Ruha: Asos
Karkötő: Metropol

Fotó: Janics Attila

Illusztráció: Győző Éva


 

2 megjegyzés :

  1. Nekem nagyon tetszenek ezek a személyes hangvételű bejegyzéseid, másnál még soha nem olvastam/láttam ilyet, különleges varázsa van!
    Úgy érzem, miközben nézem a fotókat, hogy "közöd" van ezekhez a ruhákhoz, személyiséged, történeted részei, nem csak úgy rád aggatták.

    Merj nyugodtan írni, a divat, az öltözködés sokkal inkább szól az emberekről, mintsem a termékről.

    Ez egy olyan titok, amit úgy tűnik, megfejtettél, csak így tovább! :)

    És azt tudnod kell rólam, hogy a hideg ki szokott lelni a gúnyás-rongyos bejegyzésektől, a tiédet meg önfeledten olvasom! :D :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik, nekem is örömet okoz ezekről a dolgokról írni, megnyílni, így maradni fog zömében ez a hangnem. :)
      Teljesen egyetértek, hogy az öltözködés a személyiségünkről szól, annak megnyilvánulásáról, így érdemes beleszőni magunkat. Sokszor látom én is, hogy leugrik valakiről a ruha, mert nem érzi sajátjának.

      Remélem továbbra is be fognak neked jönni a gúnyás-rongyos írásaim. :) Iszonyúan feldobtad a napomat ezzel a kommenttel. :) <3

      Törlés