2016. október 30., vasárnap

Kapcsolatunk története

Az eljegyzésünk történetét olvashattátok már (ITT), most elmesélem röviden a kapcsolatunkét, amiben azért voltak csavarok, volt egy kis dráma és volt már egy nagy utazás is. Ajánlom azoknak ezt a "mesét", akik kiábrándultak, félnek, hogy nem találják meg az igazit, illetve a törött szívű madárkáknak. Nem tudom mennyire eresztem bő lére, aki írt már fogalmazást az tudja, hogy közben alakul ki merre kanyarodik az eszmefuttatás, így, ha hosszú lesz elnézést, ha pedig rövid, akkor azért bocsássatok meg. 






A történet négy évvel ezelőtt egy hideg november végi napon kezdődik, konkrétan 2012. november 26-án, vagyis 27-én mert már elmúlt éjfél. Mielőtt találkoztunk egy jó ismerősömmel valami koncerten voltunk (de gáz, már nem emlékszem min), aztán az exem vergődni kezdett sms-ben én meg meguntam ezt és elmentünk a helyről. Akkor lett elegem az egész macska egér játékból és pontot tettem a fél évvel ezelőtti szakításra magamban. Átmentem a törzshelyemre az Unicumba, bízva abban, hogy ott lesz egy pár jó barát. A haverom átkísért, persze közben kezdett körvonalazódni, hogy ő esetleg többet szeretne, így ahogy megérkeztünk a helyre és felfedeztem egy ismerős társaságot lehuppantam, hogy megkíméljem magam és a fent említett srácot a kellemetlen helyzettől, hogy elmondom, hogy még mindig csak barátok vagyunk. Ennél az asztalnál ült Botond is. Ahogy megláttam emlékszem végigfutott az agyamon, hogy hol rejtegettétek ezt a gyöngyszemet? Igazán sármos volt és mosolygós. Elkezdtünk beszélgetni méghozzá az atom maghasadásról, biológiáról meg ilyenekről. Hajnalban egy kocsmában! Megállapítottam, hogy ráadásul okos is. Persze megjelent az exem vergődő sms-ekkel bombázott, de itt már nem érintett meg a dolog, elengedtem. Jól érzetem magam a barátaimmal és az ismeretlen sráccal. 



Első közös igazi nyaralásunk Horvátországban.

Még egy kocsmába átmentünk aztán felajánlotta, hogy hazavisz, mert kocsival van. Egész este alkoholmentes sört szürcsölt, még szimpibb lett. Beültem mellé a kocsiba és hazafelé kiderült, hogy egy utcára lakik tőlünk. Ilyen nincs gondoltam. Egy társaság, egy környék és sosem láttam. Ahogy a házunk előtt megálltunk elkérte a számom (gondoltam bíztató), aztán odahajolt és megcsókolt. Emlékszem kirázott a hideg. Aztán közölte, hogy holnap este jövök érted nyolcra elmegyünk valahová randizni. Annyira meglepődtem a kijelentő mondaton, hogy nem tököl, mint más srác, hogy csak egy okét nyögtem ki.



Első csokrom virtuálisan.

Miért is tértem ki erre az exes részre, nos motiváció és jó tanács végett. Mindig azt mondták nekem, ha bezársz egy ajtót, akkor kinyílik egy másik. Amikor szabaddá válsz, akkor megkapod, akit Neked szánnak. Nálam napra, szinte percre pontosan így volt. Amint elengedtem a méltatlant, akivel nem ment, aki visszahúzott, egyből megismertem Botondot.


Másnap éreztem a nem alvást és a sok pálinkát (szégyen nem szégyen volt egy bulizós korszakom), úgy voltam vele lemondom a randit. A barátnőim meg, hogy ne legyek szamár. Este 8-kor pontban hívott, hogy a ház előtt vár. Emlékszem milyen lelkes voltam, hogy nem késett. Egy kávézóba mentünk, de előtte megnéztük a főtéren a hatalmas karácsonyfát. Azóta van jelentősége a városi fáknak, addig hidegen hagytak. Megittunk pár teát, közben pedig húzósabbnál húzósabb témákkal bombáztam. Nem is tudom mi volt a célom. Megkérdeztem mikor akar nősülni, mi a véleménye a megcsalásról, csalt e meg bárkit, milyen volt a legrosszabb randija, törték e össze a szívét és hány gyereket akar... Nem első randi témák, de tudjátok mit? Ezt kellett volna minden első randin tennem!



Hazavitt ismét elcsattant egy csók. 

Londonban


Kicsit haladjunk a történetben. Következő hétvégén és azután is hazajött Gyöngyösről, noha azt mondta, hogy csak havonta egyszer jön haza. Minden hétvégét velem töltötte itthon, ugyanis én közöltem, hogy nem szaladgálok pasi után. Egy hónappal később hivatalosan is jártunk, még a Facebook is tudta, ugyanis kikötöttem, hogy ez számomra fontos.



Ekörül derült ki, hogy Dániába utazhat nyári gyakorlatra. Rémes időszak volt, amíg pakolt be és készült ki... temettem a kapcsolatunkat. Életem legromantikusabb alkotása ekkor született, vettem egy naptárt, amibe minden napra, amíg távol lesz írtam neki egy üzenetet, ragasztgattam bele képeket. Pár év múlva kész leszek visszanézni a csöpögős alkotást, most még nem menne. :) Egy doboz magyar édességet is összevásároltam és varrtam egy babát. Ne is mondjátok nyálas voltam. De arra készültem, hogy a három hónapja megismert srác fél évre több ezer kilométerre lesz tőlem. 

Valentin nap.

Teltek a hetek és tök jól ment a skypeon beszélgetés, még jobban megismertük így egymást, mint azok a párok, akik együtt vannak. Rengeteg olyan téma jött fel, ami szerintem nem került volna elő, ha normálisan alakul a kapcsolatunk. Plusz kipróbáltuk, hogy bírjuk hónapokra egymás nélkül.



Aztán jött a vízválasztó rész, amikor elkezdett fűzni, hogy menjek ki utána, van munka és együtt lehetnénk, ősszel jönnénk haza.Tudni kell rólam, hogy nagyon fosós vagy az új helyzetektől, sosem ültem addig repülőn és egy kukkot sem tudtam angolul. Addig könyörgött, amíg belementem és a mai napig nem tudom, hogy csináltam végig, de sikerült. Őrült büszke voltam magamra, hogy eljutottam Ferihegyre, majd becsekkoltam, felültem a recsegő ropogó kisgépre és Koppenhágát irányba vettem. Felvettem a csomagom és megkerestem Botondot...



Hónapokig éltünk kint egy szobában, elég ellenséges dán családnál dolgozva. Kőkemény fizikai munka volt 10-12 órában is, sőt. Legszebb időszaka volt ettől függetlenül az életemnek Fyn szigetén Bakkegard.

Dániáról élménybeszámolót itt olvashattok:
Koppenhága és az utazás
Nyaralás Dániában


Aztán hazatértünk, nekem a suliban passziválnom kellett, mert Debrecen a legkevésbé sem rugalmas. Elég rosszul érintett a helyzet, ekkor indítottam útjára a blogot, mert tevékenység nélkül nem bírtam.

Botond visszament Gyöngyösre a suliba, rémes volt eleinte, hiszen kint minden percünket együtt töltöttük. Hiányzott. Persze hétvégente hazajött, volt olyan, hogy vele mentem. Rengeteg élményben volt együtt részünk. 


Egyik szülinapi csokrom.
Ekkoriban Dánia kemény meló jutalmául elmentünk wellnesszezni Hévízre és sokat kirándultunk. A bulizás is ment még, nem úgy mint mostanság, inkább otthonülős pár lettünk. :)


Tehát kipróbáltuk a távkapcsolatot, az összezártságot, aztán megint egy kis távolság és utána úgy alakult, hogy összeköltöztünk. Nem mondom, hogy nincsenek és nem voltak vitáink, minden kapcsolatban vannak ilyenek. De sosem volt mosolyszünet, vagy óriási balhé a lassan négy év alatt. Messze a legharmonikusabb kapcsolat az életemben, ezt pedig Botondnak köszönhetem. Sok sebet szereztem előtte, ezek pedig félelmeket és pánikokat okoztak egy-egy hasonló történésnél. Botond remekül kezelte az ilyesmit, így egyre kevesebb félelmem lett mellette. Erre mondják, hogy ahhoz, hogy egy nő ragyogjon egy férfi kell, aki ragyogtatja. 




Végszónak talán azt írhatnám, hogy mindenkinek van egy párja és néha jobb is, hogy nem jön túl korán a találkozás. Meg kell érni arra, hogy értékeljük a másikat, meg kell élni előbb rossz és jó dolgokat is. Minden percben örülök, hogy Botonddal akkor és úgy találkoztunk és ha visszamehetnék az időben sem csengetnék be a szomszédba. Így, ahogy történt a legjobb, minden percben értékelem őt és a kapcsolatunkat. Próbálok mindent meg is tenni azért, hogy ez a harmónia fennálljon, fennmaradjon és ő is ugyanúgy igyekszik. Spontán elmegyünk hétköznapokon randevúzni, unalmas napokon meglep egy csokor virággal, őrült kis meglepetéséket veszek neki minden ok nélkül. Minden kapcsolatban vannak mély pontok, a miénkbe is bizonyosan lesz, de megjavítani akarom majd akkor a dolgokat és nem eldobni, addig pedig igyekszem fenntartani a varázst... :) 

Végszónak pedig dédnagymamám mondását szánom: "Kit az Isten kinek rendel, nem kerülheti azt el!"

Ti hogy ismertétek meg a szerelmetek? 




4 megjegyzés :

  1. Nagyon aranyos pár vagytok, mindig jó az ilyet olvasni. Én 14 éves voltam, amikor először találkoztam egy olyan sráccal, akivel kb. látatlanba chateltünk a Facebookon. A középiskolámban találkoztunk, régen ő is oda járt. Nagyon féltem, fiatal voltam, de már volt 2 csalódásom. Nagyon jól elvoltunk, egy hét után összejöttünk. Nem volt felhőtlen kapcsolatunk, de nagyon kötődtünk egymáshoz, rengeteget tudnunk beszélgetni. Nem voltak óriási vitáink. Ma már 4.5 éve vagyunk együtt,a 19.szülinapomon eljegyzett. Iszonyatosan romantikus volt. Ő amúgy is romantikus alkat, de az még a romanrikusabbnál is romantikusabb volt számomra. Ma már nagyon keveset veszekszünk,ami inkább összetűzés,mint vita. Kiegészítjük egymást, megtiszteltetés számomra, hogy őt tehetem boldoggá. Mindig jó ilyet olvasni, amikor más is ezt érzi a párja iránt, de persze így is kivételesnek érezzük, és kell is éreznünk a saját kapcsolatunkat.
    Remélem nem voltam összeszedetlen. Gratulálok nektek, és kívánok 100 ilyen boldog évet együtt!! :) Puszi

    VálaszTörlés
  2. Szívből gratulálok nektek, szívmelengető volt olvasni a kapcsolatotokról :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon aranyosak vagytok együtt :-) Hiszem, hogy mindenkire vár valahol a Társ. Mi osztálytársak voltunk gimiben, 4 évig csak egy szimpi srác volt, aztán valami megváltozott...ez 11 éve volt, ma már Ő a férjem és a gyönyörű kisbabánk büszke apukája <3 Voltak és vannak nehézségek az életben, de együtt, közös erővel, megértéssel meg tudjuk oldani őket.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó volt elolvasni a sztoritokat. :) 2 hónapja lett vége a kapcsolatomnak, kicsit több, mint 2 éve voltunk együtt. Nem volt olyan hosszú, de mégis sok tervem volt. Nekem most kicsit reménytelennek tűnik az egész párkeresés, de tudom, hogy idővel jobb lesz. Ha sikerül egyszer túllépnem rajta, hátha kinyílik nálam is az a bizonyos másik ajtó. :)

    VálaszTörlés