2016. október 3., hétfő

Vagány romantika ősszel-OUTFIT

Az ősz megállíthatatlanul lohol a nyomunkban, viszont szerencsére még a hőmérséklet higanyszála kedves jelentést tesz nekünk, így maradhatnak a szoknyák egy vastagabb pulcsival. 

A mostani szettben az év divat színét a rózsa kvarcot viselem egy izgalmas statement lánccal és egy vagány szoknyával. Néha szükségem van arra, hogy a dacosabb, őrültebb énem is kiengedjem a szelíd nőiesség mellett.

Arra gondoltam, hogy ebben a posztban kicsit mesélek a kulisszatitkokról, hogyan is folyik a valóságban a fotózás és hogy készülnek a divatrajzok a képanyaghoz, mennyi munka van bennük a lányok részéről és picit bemutatóm őket is.  


Mindig a közepébe vágva kezdek el mindent, szerintem most sem az elején indul a történet. A fotózások általában korán kezdődnek, jó pár órán át tartanak és hulla fáradtsággal végződnek. Először is ki kell találnom a szettet, erről meséltem már sokat, mindig más darab indítja be a fantáziám, néha egy nyaklánc, vagy cipő köré építkezek, máskor a ruhadarabok adják a kezdő lökést. Persze ezek a szettek nem csak bemutató összeállítások, ezeket én a való életben is felveszem, viselem, hiszen a blogger nem csak egy próbababa, a blog nem egy reklám katalógus.
Szerintem azt lehet igazán viselni, amivel azonosul az ember, amiben jól érzi magát.





A következő lépés egyeztetni a fotóssal és imádkozni a jó időért. Sokáig nem volt fotósom, nem is nagyon értettem miért lenne rá szükség, viszont most már látom a különbséget, hiszen csoda, amiket kihoznak belőlem, a szettekből, a képekből. Így nagyon ajánlom, ha szeretnétek jó képet magatokról, családotokról, gyereketekről, akkor keressetek egy jó fotóst. Nos ez a legnehezebb hadművelet, igazán tehetséges gyakorlott fotóst találni, akivel ráadásul öröm a munka. Mostani képanyagot és sok-sok elkövetkezőt Katona Brigivel készítettem/készítek. Ez volt az első fotózásunk, de abszolút oldott volt a hangulat és piszok gyorsan lezavartuk.


A helyszínek is komoly megtervezést igényelnek a legtöbb esetben, persze vannak hirtelen felindulásból elkövetett támadások. Igyekszünk koncepciót alkotni és ezt nem feltétlenül én találom ki a ruhákhoz, hagyom hogy a fotós is ötleteljen, így mindketten belevihetjük magukat a képekbe. 


A fotózások java ugye kint folyik, így a szettek lecserélése, öltözés mindig izgalmasan zajlik. Javarészt kocsiban, vagy kávézók mosdójában, nos ez az amit a legtöbbször az olvasók nem is sejtenek. A képek készültekor pedig megannyi kíváncsi szempár szegeződik ránk, ami eleinte zavart, ma már tudom, hogy dolgozok így kizárom ezeket a tényezőket és igyekszem profin és gyorsan megcsinálni, amire a fotós kér, illetve, amiket én szeretnék a képeken viszont látni, értsd pózolok. 
Persze ez nem hangzik nehéznek, de bizony baromi fárasztó tud lenni, amíg nem próbáltam nem tudtam. Figyelni arra, hogy milyen az arcmimikád, hogy kihúzod magad, hasat be és társai.





Nem nyavalygok, hozzátartozik a blogoláshoz és alapvetően imádom az outfit posztokat elkészíteni, így ez a kevésbé jó rész nem is számít. Ezután a fotós a közösen kiválogatott képeken utómunkázik. Ne gondoljatok itt brutális PhotoShopra, csak a fényeken javít és egy két részleten. Mivel a fotózáson 4-5 szettet lövünk be, így sokszor gyűrődnek a ruhák, ezeket utólag megvasalja, de az alakomhoz és ilyesmihez nem nyúlnak. Én személy szerint nem szeretem a túl mű képeket, a realitást próbálom visszaadni.

Míg a fotós dolgozik, addig a nyers képek inspirációként szolgálnak Győző Évának, hogy alkosson. Néha dobok egy két ötletet, de az esetek többségében abszolút szabad kezet kap, meghagyom az alkotói szabadságát, ráadásul így mindig meglepődhetek, hogy egy-egy szettben mit látott meg. Évától kapott minden mail egy kis karácsonnyal ér fel. 

 

Mostani szettnél például a rúzsom fogta meg, így ez a domináns az illusztációban, ami azért jön kapóra, mert épp a Milani volt a hónap márkája. Persze előadhatnám, hogy ez megbeszélt koncepció volt, de nem, sok minden ösztönös és spontán.

Amikor a képanyag és az illusztráció is a kezemben van, akkor leülök és írok, mikor mit és milyen stílusban azt az adott hangulatom határozza meg. Most már nem törekszem kivesézni a ruhákat, inkább ötleteket adok, hangulatot festek, vagy történetet mesélek el. Így jobban megismerhettek és nekem is öröm az írás.














Beszéljünk a szettről is és most alulról felfelé haladva mutatom be. A cipő remekül illik a pasztell árnyalatú pulcsihoz és régi álmom volt egy menta színű magassarkú. Ennek nem csak a színe, de a fazonja is különleges.  
A fűzős cipők nagyon divatosak és a jobb megoldásúak nyújtják az alakunkat, viszont azért a rövid lábúaknak előnytelenek lehetnek, mivel megtöri a lábat, ugye a boka vonalnál, így alacsonyabbnak mutat optikailag. Olyan érdemes ebből venni, ami nyitottabb, így a madzagsor szinte nyílként mutat le és fel, így valamelyest hosszít optikailag. 



A pulcsi bolyhos, puha, egyik nagy kedvencem. Mivel over size, így behúzva, betűrve előnyös, de persze csak egy részen, így lezser hatást érünk el vele. 


Eddig a leírás szerint a szett egy visszafogott bájos lányé, aztán jön a fűszer méghozzá a ceruza szoknya személyében, ami egy szaggatott farmer darab. Erre mondja nagymamám, hogy adok pénzt ruhára kislányom, nos én imádom az ilyen "leharcolt" darabokat.

Még évekkel ezelőtt vettem, ez volt az első farmer, derékszoknyám és nem az utolsó. Nagyon tetszik az asszimetrikus varrás csík középen benne, ilyen apró részletek meg tudnak fogni.












Kiegészítők terén mostanában a kevesebb több elvet vallom. A nyaklánc egy domináns darab, ami nekem az indiai kultúrát idézi, gyönyörűen harmonizál a pulcsi színével és kicsit visszaköszön benne a cipő mintája.

A napszemüveg egy nude keretes darab, ami mindenhez remekül illik.

A táskát pedig láttátok már abban a szettben, amivel a Marie Claire legjobb street style versenyére jelentkeztem (bejutottam a legjobbak közé, juhúúú!). A parfüm alakú pasztell táska remekül lágyítja az összhatást, de mégis ad egy bohém hangulatot az egésznek, tökéletesen beleillik a koncepcióba.














 Smink

Alapozó: Pupa Milano Like a Doll
Púder: Pupa Like a Doll
Szemhéjalap: Milani
Szemhéjtus: IsaDora
Szempilaspirál: Lovely
Rúzs: Milani Matte Love




OUTFIT


Pulcsi: To
Szoknya: H&M
Cipő: Cipőfalva
Táska: Másod kézből
Nyaklánc: Chillearrings
Napszemüveg: Solaris

Illusztráció: Győző Éva








7 megjegyzés :

  1. Gratulálok a Marie Claire-es eredményhez! Idén először én is bejutottam. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Láttam, én is gratulálok és köszi :) Jó lesz együtt vonulni :)

      Törlés
  2. Furcsa, hogy bár ezek a ruhák nem az én stílusom külön külön, összességében annyira jók! :D Bár beauty mániásként nyilván engem is ez a rúzs fogott meg rögtön! A fotók ismét csak csodálatosak és én nagyon örülök, hogy nem a ruhákat és a választásodat elemzed, hanem hangulatot adsz át. Sokkal jobban szeretem az ilyen írásokat, mint kiderült, könyvekben is a hangulatdrámák-krimik-stb a kedvenceim, így sokszor is én próbálok hasonlóan írni. :) Ja és a háttér is fantasztikusan lett kiválasztva. Nagyon örülök, hogy ennyire összeszedettek, profik és szerteágazóak a bejegyzések, akár egy év alatt is rengeteget fejlődtél és szuperül KIALAKÍTOTTAD ezt az egészet! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :) Lehetett volna káoszból rendbe a poszt neve, nem összeillő darabok harmóniája :) Fotóson és az illusztrátoron rengeteg múlik, hihetetlen tehetségesek és maximalisták, öröm velük dolgozni. :)
      Nagyon jól esik, hogy szóba hoztad a fejlődést, eddig nem igazán láttam, viszont a kommentednek hála visszanéztem egy pár régebbi írásom és most ez lendített a kedvemen. Tényleg jobbak a posztok és alakulgatok, viszont még mindig nem az amit én szeretnék. De legalább már megtaláltam a hangom, azt hogy arról és úgy írjak, ahogy jól esik. :)

      Törlés
    2. Az valamilyen szinten jó, ha sosem vagy magaddal teljesen elégedett, csak ne nyomja rá a bélyegét a kedvedre. Ez viszi előrébb az embert, és végülis az élet értelme szerintem a fokozatos és folyamatos fejlődés. :)

      Törlés