2016. november 6., vasárnap

Őszi hangulatomfestő-OUTFIT

Be kell vallanom Nektek, hogy nem szeretem az őszt, sosem szerettem. Persze vannak momentumai ennek az évszaknak is, amiket tudok értékelni, de mégsem tesz összességében boltdoggá. Idén viszont elhatároztam, hogy igenis meglátom a szépet a hűvösebb időben, a lombhullásban, a novemberi esőben és nem ragad magával a téli álomra készülés, az agónia hangulata. Pont ezért írtam nemrégiben egy bakancslistát és egy noteszbe minden jó pillanatot feljegyeztem, amiért szeretem az Enyészet Havát.  

Másik fogadalmam, hogy nem burkolózok feketébe, mint oly sokszor a hideg időben, sőt igyekszem végigzongorázni az őszi színeket és ez alapján bővíteni a ruhatáramat. Az exhibicionista énem ugyan kicsit visszahúzódik ebben az időszakban a csigaházába, viszont az egyéniségem nem hagyom veszni. 



Az idei ősz legnagyobb csodáját mindenképp Botondnak köszönhetem, az eljegyzés bearanyozta a kedvem és más megvilágításba helyezte az októbert, így november sem tűnt olyan ijesztőnek, mint eddigi években. 




Elméláztam milyen csodás őszi emlékeim vannak, a gyerekkori gesztenyeszedés után talán egy átlagos egyetemi nap jut az eszembe, öt éve történt. Egy átbulizott éjszaka után igazi ősz illatban indultam az egyetemre a Nagyerdőn átvágva. Hullottak a levelek és megmagyarázhatatlan megnyugvást és elégedettséget éreztem. Tudjátok az a pillanat, amikor nincs okod boldognak lenni, de az vagy. Néha hiányzik az a naív lány az életemből...a gondtalansága, a hallhatatlanságba vetett hittel és a reménnyel, hogy megváltja a világot. 



 Vajon mi lenne, ha szembe jönne velem az utcán ez a lány? Mit is mondhatnék neki? Elégedett lenne amivé vált, amivé váltam? Vagy elkeseredve fordítani el a fejét? Egy biztos nem értene, hogy miért vagyok ilyen, én viszont nagyon is értem miért olyan amilyen, miért szorong annyit és miért akar mindenkinek megfelelni. Máris egy pont, amiben nagyon különbözünk! Én értem, ő még nem!

Az a lány egy naiv, szorongó és bizonytalan Enikő volt megannyi jó tulajdonsággal, amit bőszen titkolt. Rejtegette azt, hogy tud szeretni, mert félt, hogy ezért megsebzik, kihasználják. Nem tudta elképzelni a napját bulizás nélkül, imádta ha azt mondták neki, hogy milyen vagány csaj vagy...



A mai énem pénteken, szombaton és a hét minden napján otthon ül és egy blogot ír, filmet néz, fotóz, maszkokat készít, sminkel és még sorolhatnám. Lett egy csomó hobbim és egy stabil kapcsolatom.

Az öt évvel ezelőtt csaj ebből csak a nyugodt kapcsolatot irigyelte volna, a többiért mélyen megvetne...de hát lássuk be kellett ez a második tinikor. A pofonokról csalódásokról nem is beszélve. 


Egyértelmű, hogy ha mondhatnék valamit ebben az időszakban magamnak az csak annyi lenne, hogy meg fogsz változni, így élvezd ki amilyen most vagy! Ebből építkezel majd és ezért leszel ilyen.

Mégis mit szeretnék, hogy hamarabb megtegyen a régi Eni? Mutassa ki az érzéseit, mondja ki a vágyait és ne alkudjon meg. Viszont tudom, hogy erre semmi esély nem lenne, ezt a tanácsot nem fogadná meg.




Most ősszel hasonló hangulat kerített hatalmába amikor mentem haza, leírhatatlan volt. Majdhogynem egy de ja vu, talán pont az...

Elgondolkodtat, hogy fog látni az öt évvel öregebb énem. Ugyanilyen legyintéssel, enyhe szomorúsággal, némi büszkeséggel és abszolút anyáskodva néz majd vissza rám? Remélem nem. Egyet tudok, hogy jó úton járok, kátyúkkal teli, kanyargós, de magán út ez.

Az idei ősz, az eljegyzés és még valami, amit nem tudok megfogalmazni szerintem ismét egy nagy állomás volt az életemben. 




Új fejezetet kellett nyitnom, életmód váltásra adtam a fejem. Eldöntöttem, hogy a rég halasztgatott dolgokba belevágok. Elkezdtem jógára és tornára járni, mind a kettőt nagyon élvezem. Végigcsináltam egy méregtelenítő kúrát és még sorolhatnám mi mindenben megnyilvánul ez az elhatározás.

 Régi barátokkal kávéztam, amit eddig mindig halasztottam, majd ráírok...ráírtam, találkoztunk.

Elkezdtem egy képzést, ami régóta foglalkoztat. Elhatároztam, hogy elmegyek egy pszichológushoz. Nem nem vagyok őrült, vagy beteg...csak kíváncsi. Érdekelnek a csontvázaim a szekrényben. Lehet nem kidobom őket, de leporolom és szembe nézek velük. Gondolom lesz pár seb, amit nem hagytam behegedni, itt az ideje.







Eddig ez az ősz nagyon más volt, nem a rosszat kerestem, hanem minden nap felidéztem jó dolgokat az életemben, az életemből. Mindig gyűjtöm az emlékeket, mint a fotóalbumba úgy pakolom a lelkem polcaira, de tudjátok mit? Sosem nézegetem őket, mármint a szép emlékeket. Csak a rosszakkal ön-ostorozok. Viszont az utóbbi időszakban simogattam a lelkem ezekkel a nosztalgiázásokkal és ennél jobban még semmi nem töltött fel. Talán ennek köszönhetem az újabb céljaim, az elhatározásaim.

Jövő ilyenkor úgy szeretnék írni egy bejegyzést, hogy azt mondom igen elértem azt, amit kitűztem magamnak célul és nem halasztottam semmit, nem voltam végre Pató Pál úr.





 Mesélek kicsit a szettről is, hiszen ez az outfit posztoknak a lényege (azt hiszem az én blogomon már nem teljesen van így). Azt hiszem azért vonz annyira a katonák színe, mert én is csatába indultam. Megharcoltam az eddigi rossz őszi beidegződésemmel és elég szép győzelmet arattam. 

Az ingruhák az utóbbi évben előtérbe kerültek a mindennapi öltözködésben. Nem igazán nőies vonala vezetésűek, de mégis hihetetlen nőiesség árad az olyan szettekből amik maszkulin hangulatúak. A kontraszt mindig is a szenvedélyes szerelmem volt. És bizony két hasonló szín árnyalata is szép kis kontrasztot teremthet, itt a mellénnyel jön létre ez a ráerősítés. 

 
 Ahogy kiléptem a komfortzónámból, úgy meglepett engem is, de az öltözködésem is változott. Kicsit magam mögött hagytam a nagyon nőies elemeket. Lehet a nosztalgiázás az oka, de valahogy mixeltem egy régi Enikét egy jelenkori Enikővel.

A hosszú mellény laza, mégis elegáns, kellemes viselet és igazán divatos, bár tudjátok, hogy a trendekből csak azt viselem, amivel azonosulni tudok, nos ez igazán fogamra való. Remekül kombinálható szoknyákkal, különböző fazonú nadrágokkal, de akár leggingsel is.



Kedvenc darabom a hatalmas batyu táska, ami egy Lee farmer új életét jeleníti meg. Ennyire szimbolikus táska még nem volt a birtokomban. Egy régi darab újra élesztve és a metamorfózisnak ezzel nincs vége, ugyanis a flittereket simogatva hol egy matt, hol egy fényes hatást érünk el, sőt írhatunk is rá a simogatás erejével... Tudom mostanában túl szentimentális vagyok.




A cipő valami csoda számomra, mindig vágytam egy ilyen darabra. A tökéletes árnyalat, ami mindenhez illik, ráadásul fűzős. Ez nem egy szuper divatos darab, inkább klasszikusnak mondanám, viszont az oldalán futó "varrásnak" köszönhetően vagány és megvan benne az az összetettség, ami jellemez minden nőt.

A bokacsizmákat ebben a szezonban sem lehet száműzni a divatból, a combcsizmák mellett jelen vannak a mindennapikban, az utcákon, tereken... :) 














A chokerek nekem is nagyon tetszenek, igazán őszi ez a pompomos, szürke darab. Még a sálas idő előtt kiélvezem, hogy ilyen darabokat viselhetek. A szürke és a keki számomra az új fekete ebben az évszakban.

A karkötő az egyik kedvencem az Anda Desigtól, roppantott hegyikristály és láva kő...viszlát téli álomra hangolódás. :)










 OUTFIT
Ingruha: Gardrobe in the city
Táska: Gardrobe in the city
Mellény: Gardrobe in the city
Choker pompomos nyakék: Gardrobe in the city (Impress Fashion)
Karkötő: Anda Design
Cipő: Cipőfalva

Fotó: Parfé Photó by Katona Brigi

Illusztráció: Győző Éva Illustration

Hogy tetszett Nektek ez a szett? Mit viselnétek ebből?