2016. december 6., kedd

Adventi-OUTFIT

Nyakunkon a Karácsony, mindenki lelkesen járja az üzleteket és a karácsonyi vásárokat, hogy megtalálja a szeretteinek a megfelelő ajándékot. Én sem vagyok kivétel ez alól, hiszen az év vége számomra az az időszak, amikor számot vetek, jó érzés ilyenkor azokra gondolni, akikkel az évemet, az életemet megosztom. A mostani fotókat egy spontán fotózásnak köszönhetem, mivel Győző Éva kapott lencsevégre, akinek egész évben a szenzációsabbnál szenzációsabb illusztrációkat köszönhetem. Szerettem volna egy bevásárlós hangulatú képsorozatot, ő pedig szívesen tesztelte magát fotós szemszögből, a tehetséges emberek pedig általában minden művészeti irányon mutatnak affinitást. 








Így került tehát Victoria's Secret, Michael Kors, Dolce & Gabbana táska Nyíregyháza belvárosába, egyfajta fűszerként. A posztba viszont pár mélyebb gondolatot is szeretnék beágyazni és nem egy felszínes, divatmániás lány vásárlásra buzdítását hangoztatni.


Számomra nagyon fontosak a barátok és a család, így nyilvánvaló, hogy meglepem őket idén is, de nálunk jó ideje mások a hagyományok. A karácsonyfa alatt könnyedén elfér az a pár kis ajándék, amivel kedveskedünk, nincsenek tornyokba rendezve a dobozok és nem tart órákig a bontogatás. 



Pár éve ugyanis úgy döntöttünk, hogy csupán apróságokkal lepjük meg egymást, illetve aki akarja év közben kérhet ésszerű keretek között ajándékot a másiktól.
Idén is leginkább kis angyalkák kapnak helyet a csomagokban, mivel anyukám és nagymamám ezeket gyűjtik. Egy-egy könyv, esetleg sapka, sál, pulóver. Ezek kiválasztása viszont mindig nagy gonddal történik. Én már jelentős részét hónapokkal ezelőtt beszereztem, év közben apránként.



Ettől függetlenül imádom a karácsonyi forgatagot, a forralt borozást, a kürtős kalácsot és rajongok a boltokért, ahol nézegethetek és álmodozhatok, ha a pénztárcám engedné kinek milyen nagy csodát adnék. Valószínű akkor sem esnénk át a ló másik oldalára, mivel a szeretet nem az ajándékok nagysága, vagy ára bizonyítja, hanem a figyelem, a másik vágyainak ismerete. Ahhoz pedig, hogy az ember jól válasszon sok időt kell töltenie az ajándékozandó személlyel. És igazából ez a legnagyobb ajándék, amit adhatunk a másiknak, az időnk, a figyelmünk, a törődésünk. 




Tisztában vagyok azzal, hogy nagymamámat az teszi boldoggá, ha sokszor meglátogatjuk, így hetente, de két hetente mindig elmegyünk hozzá Botonddal. Nyáron kertészkedünk együtt, pedig tőlem igazán távol áll ez a hobbi, de tudom, hogy ő nagyon szereti. Ősszel pedig bepakoltuk a családot nagymamástól a kocsiba és elvittük őket kirándulni. Ekkor pattant ki a fejünkből az ötlet, hogy mi lenne, ha innentől élményt, kirándulást adnánk egymásnak minden ünnepre és főleg karácsonyra.


Nos ezek persze nem kerülhetnek a fa alá, viszont egy pár fénykép bekeretezve a kirándulásról, egy album ott lapulhat.  Ráadásul egy játékot is tervezek, mindenki egy cetlire ráírja, hogy hova utazna el az országon belül, mit nézne meg együtt a családdal és tavasszal neki is iramodhatunk az idei családi "bakancslistának". 







Az én kívánságom az lesz, hogy a Nyíregyházi Állatkertbe menjünk együtt, úgy mint gyerekkoromban annyiszor. Mami már több mint 10 éve nem járt ott, sőt nem is nagyon emlékszem mikor voltam vele arra. Másik kívánságom pedig egy igazi csajos nap, nagymamámmal, keresztanyámmal és anyával. Tudjátok olyan francia módra, beülni ebédelni, sétálni a városban, vásárolni apróságokat és fecsegni az élet dolgairól... Bizony ez de dobozba pakolható dolog!

Minap a karácsonyi vásárlásba bele vetettem magam és szomorúan konstatáltam, hogy a Karácsony szelleme kiveszett az emberekből. Mindenki vadászik és szinte ölne egy megfelelő ajándékért. Kedvetlenek, undokak, sokszor kifejezetten gonoszak az emberek egymással. Észbe kéne kapni, nem véletlenül ez a szeretet ünnepe és ez nem csak egy sokszor puffogtatott klisé. A vásárlásnak örömet kéne okozni, nem bosszúságot. Én azért mentem be a plázába, hogy élvezzem a nézelődést, átjárjon a karácsonyi hangulat, ehelyett lökdösődés fogadott, utálkozó tekintetek. Értem, hogy nagy a tömeg és mindenkit zavar ez, frusztrál, viszont ha mindenki lassítana, kicsit örömét próbálná lelni ebben, akkor az ünnep nem egy stressz halmaz lenne, hanem az előkészületek feltöltenének minket szeretettel. 



Hagy meséljek egy egy történetet. Egy hölgy teljesen elveszve, láthatóan tanácstalanul állt a drogéria smink részlegének állványa előtt. Első pillanattól láttam, hogy kétségbe van esve, keres valamit, nem tudja mit és nincs segítsége, valószínű most először vizsgálja ezeket az állványokat meg közelebbről. Egymás után lökték arrébb szó szerint különböző korú nők, lányok és szegény csak nyújtogatta a nyakát. Meguntam hamar a jelentet és megkérdeztem, hogy segíthettek e. Furcsán nézett rám, hiszen láthatóan nem eladó voltam nagy kabátban ugyebár, de elkezdte mesélni, hogy a lánya valami "hajlájtert" keres, amiben több szín is van és olyan öt ezer forint körüli összegbe kerül, ráadásul szeretne neki venni valami szemfestéket is és rúzs, ami nem fényes. Pillanatok alatt tudtam melyik highlighter palettára gondol, de azért végig mutogattam minden hasonló terméket. Az anyuka nagyon boldog lett, mosolygott. Mondtam, hogy tudok egy szuper és olcsó palettát, ami minden kezdő sminkes lánynak jól jön (Lovely), menjünk át a Rossmannba is majd. Előtte azért választottunk egy ajak terméket. Összesen 15 percembe telt, hogy segítsek, viszont szegény nőt megkíméltem a további tanácstalanságtól, tipródástól és remélhetőleg egy lányt boldoggá tettem a fa alatt. Arról nem beszélve, hogy az anyuka kicsit otthonosabban fog mozogni a smink termékek között innentől. Nekem semmibe se került, sőt boldogabban folytattam a nézelődésemet.



Bátran ajándékozzunk figyelmességet, kedvességet vadidegeneknek is. Ha mindenki így gondolkozik egy kicsit a vásárol, a plázák és a boltok megtelnek szeretettel és nem csupán a csillogó díszek fogják jelezni, hogy itt az Advent. Nem az a legfontosabb, hogy égjen a koszorún a gyertyánk, hanem hogy megmaradjunk figyelmes, törődő embernek. Nem az a lényeges, hogy mit adunk, hanem az, hogy jusson erőnk a szeretetre is, ne hagyjuk le a lelkünket a rohanás közben. Álljunk meg és várjuk be őt és együtt, egységben önmagunkkal élvezzük ki ezt az időszakot.



Remélem egyre több embert fogok mosolyogni látni a boltokban. Tudom, hogy a média és néha mi bloggerek is azt hajtjuk, hogy vásárolj, de ésszerűen, tudatosan költs. Ne öld azért adósságba magad, hogy pár percre boldoggá tedd a szeretteid, hanem öld az időd abba, hogy egész évben boldogok legyetek együtt. Persze egy-egy régi vágyat érdemes valóra váltani, a képsorozat nekem volt a régi vágyam. Meglepő módon ingyen valóra vált, egy pár másodpercere Blair Waldorf bőrében éreztem magam (imádok mássá változni néha) és tudjátok mit, ezzel elszállt a késztetés, hogy hatalmas márkás táskákat akasztgassak a karomra!



Pár mondatban azért a szettről is írok, hiszen az outfit posztnak ez a lényege jobb helyeken. A kabátot tavaly vettem, igazi basic darab a szövetkabátok sorában. Sok színben volt elérhető, sőt idén is kapható más árnyalatokban. Ezt a barackos rózsaszínt egy igazi Barbie rózsaszín váltotta fel a H&M-ben.
A felső pár éves darab, imádom hogy kis szőrös, puha és meleg, ráadásul arany szálakkal át van szőve, így a csillogást is beviszi a napunkba.

A szoknya egy új kollekciós New Yorker, ez volt az idei karácsonyi ajándékom anyukámtól. Jó kis masszív, tartással rendelkező, A vonalú darab. Ez a fazon a nagy kedvencem, így számomra alapdarabként fog funkcionálni. 


A bokacsizma szintén idei, láttátok már más szettben is. Ezer éve vadászok egy ilyen magasabb sarkú példányt, ami kényelmes a rohanós napokon is.
A franciás sikket pedig a matt flitteres púderszínű sapka adja. Ne felejtkezzünk el, hogy a tél is egy kifejezetten fejfedős időszak, merjünk játszani a kiegészítők ezen garmadájával. 



OUTFIT

Kabát: H&M
Pulcsi: Atmoshere
Sapka: Háda
Szoknya: New Yorker
Bokacsizma: Deichmann

Fotó: Győző Éva

Helyszín: Nyíregyháza Kossuth tér
Virágdoboz és üzletbejárat: Flower Factory



1 megjegyzés :

  1. Én pont a múlt héten vásároltam pénteken meg az ajándékokat, tök átéreztem ezt a sztorit. Bár tény, hogy itt kint egy kicsit másképp éltem meg. Én már jó néhány hónapja tervezgettem, hogy ki mit kapjon, így amikor elmentem vásárolni, szuper érzés volt, totál nyugalomban telt az egész. :) Tavaly és tavalyelőtt is így jártam el, és imádom a karácsonyt talán pont azért, mert olyankor a család kerül a középpontba. Ilyenkor összejövünk, beszélgetünk, és persze együtt bontjuk ki az ajándékokat is. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csupán apróságokra, mint egy CD-re vagy épp egy kézzel készített albumra (imádok kézzel készített ajándékokat adni, tavaly csak azokat ajándékoztam, és szuper volt a készülődés is, és az öröm is nagy volt utána!) Tényleg fontos, hogy ilyenkor az ember szeretettel menjen el vásárolni, ne pedig azért, mert jaj, neki még nem is vettem semmit! Én ilyenkor mindig megállok egy teára valahol vagy enni valamit, hiszen ez egy hosszadalmas dolog (cirka 4 óráig tartott így is, csupán azért, mert élveztem), és ilyenkor jó kicsit megállni és élvezni a pillanatot. A karácsonyi forgatagot, a díszeket, a színeket, a szeretetet. :) Szuper bejegyzés volt, és nem hiszem, hogy szabadkoznod kellene azért, mert ez egy "nem normál outfit bejegyzés" lett. :)

    VálaszTörlés