2017. január 29., vasárnap

Amit az Elfújta a szél tanított Nekem

Sokszor emlegettem már a kedvenc könyvemet, ami az Elfújta a szél. Minap megkaptam, hogy ez egy nyálas lányregény, így felötlött bennem, hogy összeszedem azon bölcsességeket, intelmeket és tanulságokat, amik sokszor átsegítettek nehéz időkön. Több százszor olvastam már ezt a könyvet és mégis mindig tud újat adni, mindig felfigyelek egy apró részletre, mondatra, ami az aktuális helyzetemben segítséget nyújt. Mintha Scarlett, Rhett és Melly terelgetnének az utamon. 




1936. június 30-án jelent meg Margaret Mitchell romantikus regénye, az Elfújta a szél, egy év múlva pedig Pulitzer-díjjal jutalmazták érte. A könyv jogait egy hónappal a megjelenés után 50 000 dollárért vette meg David O. Selzinck producer, ez az összeg példa nélküli volt. Az írónőnek sokáig úgy hitték, hogy ez volt az egyetlen regénye, később viszont előkerült még egy mű. A halála után pedig pályázatot írtak ki a folytatásra, így született meg a második rész a Scarlett Alexandra Ripley tollából, ami ugyanolyan csodálatos, mint az eredeti szerintem.






Hétköznapi problémák még a háborús időkben is jelen vannak az emberek életében.


Scarlett O'Hara a történet főszereplője, az írónő először Melaniet szerette volna annak, de betegágyán írva izgalmasabbnak találta Scarlett karakterét. A jómódú család 16 éves lánya elvakultan szerelmes Ashley-be, aki aztán feleségül veszi unokahúgát Melaniet. A szív fájdalmának tökéletes leírása engem sokszor lendített át egy-egy mély ponton és nem mondok újat, ha bátran leírom, hogy nem egy jó tanács sok nőtársamat és engem is segített a bajban. Egy szó mint száz, a szerelmi bánat borzalmas szenvedés bármilyen élethelyzetben, társadalmi átalakulásban, vagy akár háborúban történik is.

"Ne feledd el, ki vagy, a magadéra vigyázz, a másét ne vedd el!"

A könyv elején bemutatja Gerald O'Harát Scarlett apját a történetét, hogy került Írországból Amerika déli tartományaiba. Búcsúzóul az édesanyja pedig ezzel fontos intelemmel engedte el fiát. Szerintem az egyik legfontosabb dolog, hogy soha ne feledjük el honnan jöttünk, ismerjük és legyünk büszkék a gyökereinkre és őrizzük meg önmagunkat.

 "Az O'Hara család tagjai szoros törzsközösségben éltek. Nem romantikus szeretet fűzte őket össze, de kemény idők tanulsága, hogy egy család csak úgy tarthatja fenn magát, ha világgal szemben zárt egységet alkot."

Sokszor látom, hogy kiveszőben van a világból ez a hozzáállás. Sokkal kevesebb válás is lenne, ha a házastársak egymásra mint egységre tekintenének és közösen harcolnának a problémák ellen. Persze a nehézségeknél feladni a legegyszerűbb, de azért sok az ellenpélda is szerencsére, én pedig ilyen nehéz időkben újra és újra elolvasom ezt a regényt.

„Hogy a fiatalemberek mit mondanak, az más, és hogy mit gondolnak , az megint más."

Kedves öreg Mammy nagyon sok bölcs dolgot mondott, de ebben nem vagyok biztos, hogy igaz. A mai világban szerintem a férfiak simán kimondják, amit gondolnak, de mi nők sokszor úgy véljük, hogy játszmáznak és kutatjuk a mondataik mögötti értelmet. Egyszer egy jó barátom azt mondta, hogy a pasik messze nem kombinálják túl a dolgokat. És onnantól tényleg könnyebb volt az életem, hogy nem kutattam az gondolataikat, hanem elfogadtam a szavukat. (Nyilván itt nem a notórius hazudozók táboráról beszélek.)

"... a fiatalemberek nem is tudják tulajdonképpen, mi kell nekik."

Ismét egy Mammy bölcsesség, ami már igaz abszolúte. De ugyanúgy igaz a lányokra is ez, fiatalság bolondság, semmi önismeret, viszont annál több vágy... :) Néha én is úgy beszélek mint egy vénasszony, de tény hogy fel kell nőni, ahhoz hogy tisztában legyünk önmagunkkal, az igényeinkkel, álmainkkal. :)



"...Eleven lenyűgöző egyénisége hatásosabb volt, mint bármilyen magára erőszakolt mesterkéltség, vagy álarc."

Az írónő ismét egy hatalmas igazságot vetett papírra. Ennél a résznél fogadja meg Scarlett, hogy másnap végig flörtöli a napot, hogy Ashleyt féltékennyé tegye és így az ujja köré csavarja. Évekig rendíthetetlenül olvastam a regényt, de csak egy éve fedeztem fel ezt a mély igazságot, ami sokszor segített volna. Bizony teljesen fölösleges játszmázni, ráadásul pont az ellenkezőjét lehet általában elérni ezzel a viselkedéssel. De készítettem egy VIDEÓT, amiben elmondom a leggyakoribb pasizási hibákat, ez is szerepel benne.

„A férfiak csak flörtölnek az ilyenekkel, de nem veszik el őket".

Nem magyarázom, ne legyél olyan lány! :) A mai világban persze ez teljesen már, mint az 1800-as évek végén. Rengeteg fiú barátom van és bizony egy dologban a srácok egyet értenek, sokkal jobban becsülik és jobban ragaszkodnak az olyan lányokhoz, akikért meg kell dolgozniuk.




"Talán bizony szégyent akarsz hozni mindnyájunkra? Olyan férfi után szaladsz, aki mást szeret?"

Mind csináltunk ilyet, hogy olyasvalaki után törtük magunkat, akinek valamiért nem kellettünk. Nos Gerald O'Harának igaza van, ez szégyen.


"- Ó papa! (...) Lennék csak a felesége, majd megváltozna minden!
- Igen? Megváltozna? (...) Akkor ugyancsak keveset tudsz a férfiakról. Soha még asszony nem teremtett új embert a férjéből."


Ez azt a bölcsesség, amit minden lánynak a fejébe kell verni. Hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy majd mi megváltoztatjuk a másikat, pedig ez lehetetlen küldetés. Ráadásul, ha mégis sikerül ideig-óráig, akkor sem lesz hálás érte a másik fél. 



"Csak akkor lehet boldog a házasság, ha két hasonló lélek kerül egymás mellé."
Sokszor kapok levelet, hogy szerintem mi a jó párkapcsolat alapja. Nos mindenképp az, hogy hasonló legyen az értékrend, enélkül ugyanis bizonyosan katasztrófa lesz a vége. Szerintem is nagyon lényeges, hogy nagy vonalakban azonos legyen az érdeklődésünk, a céljaink. Hiszen gondoljunk csak bele, hogy mennyit változik az ember az évek alatt, mennyit változnak az igényei, az álmai, a céljai. Ha már az elején teljesen különböző pontról indulunk, akkor szinte esélytelen, hogy 20 évvel később lesz bennünk bármi közös. Ide beszúrnám Rhett szavait: „Szeretem magát, Scarlett, mert egyformák vagyunk, rosszfélék mindketten: önzők, és ravaszak, ám szembenézünk a dolgokkal és a nevükön nevezzük őket."



Dühből-elkeseredésből sose menj férjhez!


Nem idézet, de mindenképpen tanulság. Scarlett ugyanis, amikor balul sül el a szerelmi vallomása és Ashley mégis elveszi Melyt, akkor sebtiben hozzámegy Melanie öccséhez. Nyilván manapság ez nagyon ritka eset, de még szüleink korában is történtek hasonlók. Házasodni csak akkor szabad, ha már ismeri az ember alaposan a másikat. Később a regényben még egyszer köt Scarlett egy érdekházasságot, hogy megmentse a birtokukat, mondanom sem kell abban sem volt sok öröme.
Ennek tanulásagai inkább a párkapcsolatokra vetíteném, sokszor előfordul mindkét eset és igencsak ritka, hogy bármelyik jól sülne el.





"A világ nem tud legyőzni bennünket, de mi megsemmisíthetjük magunkat azzal, hogy túlságosan is vágyódunk olyan dolgok után, amelyek nincsenek, és azzal, hogy túl sokat emlékezünk."


Szerinte ez elég világos, nem szabad álomvilágban élnünk, illetve túl sokat a múlton elmélkedni, mert elszalad az élet fölöttünk. Sok évet töltöttem "mi lett volna ha", "mit kellett volna tennem" frázisok csapdájában, ez sosem visz előre. "Vissza nem lehet menni. Induljunk hát előre."


"Ha becsületes munkára van szükség, hozzá kell látni. (...) A tisztességes munka nem alacsonyít le senkit."


Rengetegszer hallottam szüleim szájából is ezt, hogy a munka nem szégyen és nincs olyan munka, ami miatt restelkedni kéne. Azt hiszem Dániában értettem meg ezt igazán, amikor 12-14 órán át gyümölcsöt szedtem. Én nagyon büszke vagyok erre és nem éreztem akkor sem degradálónak, hogy nem egyetemi végzettségemnek megfelelő munkát végzek. Nem esik le az ember ujjáról a gyűrű, bármit is dolgozzon. És ami még fontosabb, soha ne ítélj meg valakit az alapján, hogy milyen munkakörben látod.

"...mindig legyen valami, amitől félni tudsz, mint ahogy mindig legyen valaki, akit szeretsz."

Évekig ízlelgettem ezt a mondást, amit Scarlettnek mondott az egyik szomszéd öreg hölgy tanácsként. Szerinte "jaj annak az asszonynak, aki nem fél semmitől", ő nagyon jól tudja mivel látta a legrosszabbat, ahogy az indiánok lemészárolták a családját. Igazából a megszívlelendő a második része az intelemnek, hiszen az első rész a tragédiák elkerülést javasolja, de ugyebár ez szinte lehetetlen. Viszont az nagyon fontos, hogy az ember tudjon szeretni, a könyvben Scarlett végig ezt tanulja, eszméletlen jellemfejlődésen megy keresztül. 

"De hát szeretem! Évek óta szeretem. A szerelem nem változhat közönnyé egyetlen pillanat alatt. Pedig azzá változhat, azzá is változott. Soha nem is létezett igazán, csak a képzeletemben. Sohasem szerettem igazán Ashleyt, csak azt az álombeli királyfit, akit elképzeltem. Valakit szerettem, akit magam alkottam magamnak, és aki éppen olyan halott, mint Melly. Elképzeltem valakit. Csinos ruhát varrtam neki, és beleszerettem... és akkor jött Ashley, nap sütött a hajára, délcegen ült a lovon, és bármennyire más volt, de rám mosolygott. Ráaggattam a ruhát, akár illett rá, akár nem, és minden szép álmomat. És nem akartam meglátni, milyen valójában. Továbbra is a ruhát szerettem, és nem őt, egyáltalán nem őt."

Nos szerintem ez is ismerős lesz sokunknak, én estem ebbe a hibába. Felruháztam olyan tulajdonságokkal a fiút, amilyen nem volt és egy álomképet imádtam. A szerelembe voltam gyakorlatilag szerelmes. A könyvben még van egy hasonló, ehhez kapcsolódó mondás Rhettől is: „Soha nem ismerted őt, soha nem értetted igazán, ezért nem is szeretheted" 


Előfordul, hogy már nem lehet begyógyítani egy kapcsolat sebeit

Scarlett későn jön rá, hogy Rhettbe szerelmes és hogy szörnyen elbaltázta a kapcsolatukat Ashley mániája miatt. Rhett a végén minden idők leghíresebb filmes idézetével zárja le a kapcsolatot: "Őszintén szólva, drágám, köpök rá.” Bevallom a vége engem egy régi kapcsolatomra emlékeztet, ami leginkább "Héja nász volt az avaron". Az elfújta a szélnek köszönhetően tudtam elengedni ezt a se veled, se nélküled helyzetet, beláttam, hogy vannak olyan sebek, amiket nem hegeszt már be semmi. 

És amivel zárnom kell a sorokat: "Holnap új nap virrad!" Ez a mondat többször elhangzik és többször más más értelemben. Amikor nagy a baj, akkor Scarlett azt mondja: Holnap majd töröm ezen a fejem, holnap egy mások nap. Vagyis nem kell azonnal összeroppanni a terhek alatt, mindig az aktuális problémát kell megoldani. Illetve minden nap egy remény, lehetőség!

Ha tetszett a poszt és szeretnétek, hogy a második kötetből is szedjem össze a tanulságokat, akkor írjátok meg kommentben. :)

Nektek van kedvenc idézetetek a könyvből? Esetleg tanulságotok? Ti melyik könyvbe menekültök a problémák elől? 

5 megjegyzés :

  1. Én nem vagyok ilyen romantikus lélek, ezt a könyvet sem olvastam. De ettől még cuki lett ez az írás. :) Én inkább coach könyveket olvasok, ha valami bajom van, mert azt nem menekülésnek érzem, hanem megoldásnak. Bár bevallom, hogy van olyan is, hogy inkább menekülnék, vagy csak kikapcsolnék, akkor viszont inkább valami izgalmas regényt olvasok, ami teljesen leköt.
    Amúgy az egyetlen klasszikus regény, amiben sok a szerelem, ármány, intrika, és mégis annyira tetszett, hogy többször is olvastam, az a Bengáli tűz. Kiindulva ebből a cikkedből, szerintem odalennél érte. :-)

    VálaszTörlés
  2. Szuper lett ez a bejegyzés! Imádom a könyvet, pontosabban könyveket és a filmet is! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett. :) Esetleg van kedvenc idézeted? :)

      Törlés
  3. Elég olvasott vagyok, de hála Istennek nem sznob. :) Az Elfújta a szél szerintem is jó könyv. Nem tudom, olvastad-e a Jane Eyre-t, 19. századi regény, de a hősnője jóval határozottabb és önállóbb lélek, mint sok mai regény női főszereplője. Én azt olvasom el újra és újra, ha még nem ismered, jó szívvel ajánlom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Imádom a Jane Eyret is :) Szerintem ezeket a klasszikusokat érdemes néhány életszakaszban újra olvasni, mindig kicsit más az értelme, más karakterekkel tud az ember azonosulni :)

      Törlés