2017. július 23., vasárnap

KIALAKUL(H)AT-KIALAKULAT

Pár hete létrehoztam a bloghoz tartozó Facebook csoportot, amin nagyon régóta gondolkoztam, morfondíroztam. Sok lány csoportban vagyok benne, amiket szeretek is, így nagyon sokáig nem láttam értelmét, hogy egy plusz platformon jelen legyek. Aztán történt valami és egy olvasóval is beszélgettem, aki rávilágított mennyire jó is lenne egy ilyen közösség. A blog egy nagyon jó játszótér Nekem, de Nektek is kutya kötelességem volt teret adni, ahol kényelmesen megnyilvánulhattok, ahol megismerhetitek egymást, ahol tényleges csoport, közösség jöhet létre. A posztban bemutatkozik Katinka is, aki a csoport adminja és én is leírom mi is volt a fő kiváltó ok, hogy most indult útjának a Kialakulat.






Az első lépés a névadás volt, amihez halvány lila dúnsztom se volt, hogy mi legyen. Egyben biztos voltam, hogy a Kialakító szójátékot lehetne csavarni még, de mély ponton voltam lelkileg (erről is írok majd ebben a posztban pár szót), így nem tudtam mi lehetne. Akkor jutott az eszembe a kézenfekvő megoldás, hogy a Ti közösségetek lesz, legyetek a keresztanyjai. :) És csodálatos nevet adtatok neki, így lett KIALAKULAT. Nagyon tetszik, hogy a játékosságot magában foglalja, ALAKULAT lettünk, ahol Kialakulhatunk és Kialakíthatunk mindent. KI? ALAKULAT. Vagyis nem az a kérdés, feltétlenül, hogy mi alakul, hanem hogy kik a közösség tagjai. És ezalatt a pár hét alatt bebizonyítottátok, hogy csodálatosak vagytok, segítőkészek, aktívak és kedvesek. Ha esetleg bármiről valaki negatívan nyilatkozik figyeleztetitek, hogy nem bírálunk és bántunk senkit. KIALAKUL(H)AT egy olyan közösség, amire még nem volt példa, lányok, nők, asszonyok, akik nem bántják egymást, hanem motiválják. 

Sok csoportban látok fölösleges hajcibálást, értelmetlen konfliktusokat, főleg azért mert vélemény különbség áll fenn. Nos ahány ember annyi vélemény, így ezt tiszteletben kell tartani. Lehet véleményt leírni, de kulturáltan, illetve törekedve arra, hogy úgy osszuk meg, ahogy ha mi kapnánk el tudnánk fogadni, ahogy jól is esne. Igazából ezek a tapasztalataim gátoltak sokáig a csoport létrehozására, féltem, de rácáfoltok. Annyira intelligens lányok gyűlnek itt össze, és annyit adtok az egészhez, hogy nem győzöm kapkodni a fejem.

Első nap, amikor létrehoztam a csoportot bevallom elkapott a pánik, nem is emlékszem mikor rémültem meg ennyire a blogolásom kezdetét leszámítva. Annyian jelentkeztetek, hogy nem tudtam hogy fogom ezt a platformot is kézben tartani. És varázsütésre megjelent egy jó tündér, Katinka barátnőm személyében, akivel 8 évig voltunk osztálytársak és pszichológus. Felajánlotta, hogy adminkodik, ő lesz a seriff az alakulatban. Ha kerestem volna sem találok alkalmasabb személyt a posztra, illetve jobb kezemnek. Így most megkértem, hogy mutatkozzon be Nektek, hiszen ő folyamatosan jelen van velem együtt és igyekszünk építeni még jobban a közösséget. 

Katinka vagyok, a Ki-Alakulat önkéntes adminja. 

Enikővel gimnáziumi osztálytársak voltunk, az első emlékem róla, hogy már tartott a tanév, amikor az osztályunkba került. Talán ő nem emlékszik rá (eddig nem emlegette), de nem akartam, hogy egymás mellé ültessenek minket. Kicsit bűntudatom is van emiatt, mert én sem tartottam magam az osztályba tartozónak, erre ahelyett, hogy befogadóbb lettem volna, megijedtem bezártam. Néha most is furcsán reagálok stresszhelyzetekben, például ha bármit dobnak felém vagy azt kiáltják, hogy "vigyázz", lefagyok egyhelyben állva. Mérsékelten praktikus, jellemezzük ezt így. 

Mentségemre szolgáljon, hogy most már támogatóbb vagyok, mert mióta saját magammal összhangba kerültem sokkal könnyebb másokkal is. Így lettem tanácsadó- és iskolapszichológus, szexológus tanácsadó, és immár moderátor. Nem titkolt célom javítani a helyesírási hibákon, és segíteni fenntartani egy olyan légkört, ami biztonságos, befogadó, ítéletmentes. Ha mégis feszültséget tapasztalok majd a csoportban, vagy helyet fogok neki biztosítani (a lelki egészségvédelemben fontos ventilláció miatt), vagy pozitív irányba forgatva hasznossá változtatni az azokba fordított energiákat. Vagy lecsapok a banhammer-rel.

Egy férjem van, egy lányunk, egy kutyánk, egy macskánk. Jelenleg az anyaság által előidézett intenzív személyiségfejlesztő időszakot próbálom teljes valómban megélni, és a munkába való visszatérésemet tervezgetem. Abszolút nem értek a kozmetikumokhoz, divathoz. Ha bőrproblémákról olvasok, első reakcióim az endokrinológiai kivizsgálás és a lélektani okok feltárása.

Rövid távú célom a szakpszichológus képzésre bekerülni és sikeresen hozzátáplálni a zömében anyatejes gyermekemet. Középtávon örülnék, ha több időnk lenne egymásra a Zurammal kettesben, mert nagyon jó társaság és érdekes, megosztó személyiség. Hosszú távon a lányom kibontakozása érdekel, valamint, hogy megtanítsam majd füvet nyírni és jó kávét főzni. Egye fene, egy rossz kávéval is beérem.

Na erre reagálva nem tudtam, hogy nem akartál mellém ülni, de tuti rosszul esett volna, viszont ez az iskola váltás rengeteget adott a személyiségemhez, azt hiszem ennek hatására lettem annyira elfogadó és empatikus. Szóval mindennek oka van csajok! És nagyon jól kiderül ebből a bemutatkozásból is mennyit tud fejlődni az ember, mennyire más szemszögből lát dolgokat később. A Kialakító az én fejlődésem dokumentálja a KIALAKULAT pedig a Tiéteket fogja.


Ígértem, hogy leírom miért is ezt az időpontot választottam a csoport születéséhez. Június végén meghalt az egyik nagyon jó barátom, ő volt az a pincér, akit Spanyolországban lelőttek. Teljesen értelmetlen volt a halála, egy álmokfutó bement az étterembe és lövöldözni kezdet, rajta kívül úgy tudom még sok embert megsebesített és két rendőrt és még egy férfit megölt. Elképzelni se tudom miért tesz valaki ilyet, ráadásul teljesen indok nélkül, hogy olthatja ki bárki életét... Gábor 30 éves volt és nála jobb embert nem sokat ismerek, egy csoda volt, mindenkihez volt egy jó szava, nem tudok senkit akivel ne lett volna jóba... Mikor megtudtam mi történt úgy éreztem szinte, hogy nincs is tovább, a világ megállt, ez lehetetlen... 

Napokig nem aludtam, de sírni sem tudtam, most pedig hogy nektek írok potyognak a könnyeim, alig látom a képernyőt. Azóta, mint egy alvajáró minden négyzetcentiméteréről a városnak Ő jut az eszembe. Rengeteg baráttal beszéltem, mesélték az emlékeiket, szebbnél szebb történteteket, őrült kalandokat és csupa boldog pillanatot. Gábor úgy élt, hogy nyomot hagyott a világban, sokkal elevenebb a lábnyoma, mint több 90 évesnek. Emlékszem, amikor egy délután  napozta az egyik szórakozóhely kertjében és lerajzolt, isten adta tehetség volt, meg tudta mutatni az igazi lényét mindenkinek. Sosem felejtem a pajkos mosolyát, a nevetését és őt magát. Ugyen nem találkoztunk minden héten, de vele minden, mindig ott folytatódott, ahol abba maradt. Emlékeszem az utolsó beszélgetésünkre, akkor is engem vigasztalt. Mindenki támasza volt, egy igazán jó barát... Szeretlek Gábor! Elvárom, ha eljön az idő Te gyere elém...




Ekkor napok után úgy éreztem a blog se tud kirántani ebből, a kapaszkodóm. Így pár kattintással útjára indítottam a csoportot. Most analizálhatnám magam (jó szokásom), hogy miért akartam annyira egy közösséget, sok oka van, nyilván Katinka pszicholgusként le tudná írni... Kellett, hogy lássam van miért írnom! Hogy lássam megannyi ember tud mosolyogni és beszélgetni és örülni! Látni akartam, hogy létre tudok hozni valami tényleg hasznosat....

A héten pedig még egy tragédia történt, ez nem volt annyira sokkoló, de még közelebbről érintett. Az egyik legjobb barátom is meghalt. Zami csupán 41 éves volt és amin az utolsó több mint egy évében átment, azt senkinek sem kívánom. Nem tudja senki mi történt, de egy buliból már nem ért haza, a járdán fekve találták törött gerinccel, elcsúszott csigolyákkal. Nyaktól lefelé lebénult és a szervezete eddig bírta a küzdelmet.... 

Mindig minden halálesetnél volt úgymond valami indok, ami könnyebbé tette, érthetővé a dolgokat, általában ez a kor, az öregség, most viszont nem értem a sorsot. Egyben reménykedek, ha eljön az időm, akkor Gábor és Zami elém jön és nagyon kevesen mások. Tudom, hogy még nehezebb a családjaiknak, közvetlen közelről is látom... Nehéz időszakon megyek keresztül, ez lehet látszani fog, de igyekszem... igyekszem írni, igyekszem dolgozni és tanulni. Tudom hogy az élet nem áll meg számomra, a nap ugyanúgy felkel. Egy amit tehetek, hogy örökké emlékszem rájuk és nem hagyom halványúlni őket. Instagramra kitettem róluk képet, nem tudom miért de szinte kőbe vésném a nevüket, hogy itt jártak a Föld nevű bolygón és jó emberek voltak és léteztek, szerettek, boldogok voltak és néha szomorúak, alkottak és hatottak másokra... Fáj.


Pozitív posztot akartam, de ez sült ki belőle, mondjuk úgy ön terápia és egy kis háttér infó, hogy miért szültem meg a csoportot! Teremteni akartam a veszteségből! Segítséget szerettem volna és megkaptam! Köszönöm, hogy vagytok Nekem és köszönöm a rengeteg kedves szót, mondatot, amit írtok rendre. Ezt a kedvességet, odafigyelést vigyétek bele a csoportba is és egy csodás hely lesz. Anélkül rángattatok a felszínre, hogy tudtátok volna. Már ott jártam, hogy a feladataimra is nehezen koncentráltam, de egy egy kérdés visszarántott a valóságba. Most már jobban vagyok, jobban veletek is leszek... És viszonzom ahol tudom amit kapok Tőletek, általatok..

Viszont arra kérlek Titeket, hogy mint minden közösségi média felületet ésszel használjatok, csak olyasmit osszatok meg egymással, amit nem baj, ha kiszivárog, hiszen már 1000-en vagyunk, sőt többen. Sok közösségben emiatt törnek ki konfliktusok, így erre mindenképp figyelmeztetni szerettelek volna Titeket. 

Ne felejtkezzünk meg Győző Éváról sem, aki csodálatos illusztrátor és három év együtt munkálkodás után abszolút a barátomnak nevezhetem, nos itt is segítségemre sietett és gyönyörű illusztrált fejlécet varázsolt Nekünk. 

Rengeteg dolgot tervezünk a csoportban, igyekszünk izgalmas kérdésekkel, feladatokkal feldobni az Alaklat működését és mindennapjait. Szeretnék én is itt egy sokkal közvetlenebb viszonyba kerülni veletek, ugyanis én is csak egy átlag lány vagyok és szeretném, ha látnátok. :) Bátran kérdezzetek tőlem is itt, ha tageltek hamarabb látom. :) Ha tudok segítek, ha nem, megmondom, hiszen nem értek én se mindenhez. :)

Már most látom, hogy egy kemény mag alakul ki a csoportban és ha nekem kezdenek nevek teljesen ismerősen csengeni, akkor Nektek is. Remélem nagyon sokan ismeritek meg egymást és nagyon sokotokat ismerhetlek-ismerhetünk meg. Legyetek aktívak! 

Érezzétek jól magatokat és játszatok az 500-as játékban, amint ez lefut, akkor indítom az 1000-es köszönő játékot is. :) Ja és ezentúl az általam összeállított játékok, nyeremények ide kerülnek fel, ezért is érdemes csatlakozni. Írjátok meg a Szuperképességeteket, ha csatlakoztok és #csinoscsürötök keretében minden héten várom az outfit fotókat is.

KIALAKULATOT ITT TALÁLJÁTOK



Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése