Régóta vágytam egy álomcsapdás sorozatra, mivel iszonyúan jellemez engem ez a jelkép. Álmodozó vagyok ízig vérig és néha bizony saját ábrándjaim csapdájába estem, saját álomvilágomban éltem.
Nem pejoratív dologként értem a csapdát, viszont tény, hogy nem mindegy miként is álmodozunk. Emlékszem még egyetem elején is képes voltam egy unalmas órán, vagy hazafelé sétálva egész messze repülni a világból, a Bahamákra álmaim pasijával, vagy nyertes csaták hőseként tetszelegtem a fejemben, mikor mihez volt kedvem. Nagyon jó álmodozni, viszont nem szabad beleragadni, rászokni és ülni a babérjainkon. Régen kielégített csupán ez, hogy elképzeltem szép történeteket, magamat derékig érő hajjal, igazi királynőként, viszont cserébe nem tettem semmit céljaimért, mert nem is voltak, csak álmok sűrű köde.






