2018. július 28., szombat

Héja nász az avaron

Harmadikos voltam, amikor megkaptam az első Ady kötetemet a tanító némintől, aki már akkor sejtette, hogy szeretni fogom. A nyár alatt végig olvastam minden verset és rengeteget kívülről fújtam szeptemberre. Egyik kedvencem a Héja nász az avaron volt, akkor még nem tudtam, hogy megidézem ezt a helyzetet egyszer még. Igen most egy nagy szerelemről, nagy fájdalomról és örömről szeretnék írni. Meg nem írt levelek, el nem bocsátó üzenetek repertoárja következik. 





Sokszor mesélek Nektek az életemről, a múltamról, de a szerelmeimről, csalódásaimról sosem regéltem, pedig volt belőle részem, kinek nem? Mivel nem tudom milyen lesz ennek az írásnak a fogadtatása részetekről, így a rózsaszín ködös szerelmet mesélem el, a nagybetűs Őrültséget, Megrészegülést, szabadulást és azt ahogy kinyílt előttem a világ. 

Egy csúnya szakítás után kezdődik a történet, bár lehet régebbről ered, de ezt csak regékből hallottam. Szenvedtem, sírtam, megtapasztalom milyen amikor un valaki, megcsal és arrébb dob, de a legszomorúbb hogy hülyének néz. Visszanézve kellett ez persze mint egy falat kenyér, sokat adott a jellememhez, de akkor azt hittem belehalok. Egyedül maradtam mint az ujjam, hiszen módszeresen bezárt, bezárkóztam az évek alatt, úgy véltem barátaim sem maradtak. Nyilván ez nem így volt, nem volt tragikus a helyzet, pár hét alatt visszarázódtam a bulizós tini életbe, amit élnie kell egy 20 évesnek. Világ életembe kocsmákba jártam, mert szerettem beszélgetni, amire a diszkók és egyéb ilyen helyek alkalmatlanok voltak, vissza a gyökerekhez már ott is ültem egy asztalnál az egyik kedvenc helyemen mellettem pár haverral. Ahogy lenni szokott berobban a nagy szerelem egy szingli pálinka, vagy vodka (kíséretében). Pár találkozó itt és ott és már túl is voltam az előzőn, legalábbis ami a szerelmi részét illeti, hiszen az ember lánya akkor jön csak rá hogy egyáltalán szerelmes volt e, amikor más mellett találja magát. A bezártság után megrészegítő volt a szabadság, a hatalmas bulik, az izgalmas új baráti társaság és persze a repkedő pillangók a gyomromban. Rettegtem viszont attól, ha unalmas lány leszek megunnak, így folyamatosan pörögtem, mint egy búgócsiga és mindenféle konvencionalitástól futottam, mert ugye az szakításhoz vezet... Ezzel pedig több év szenvedéséről, se veled se nélküled forgatókönyvét írtam alá alkohol szagúan.

Féltem kimondani amit érzek, szembenézni persze kénytelen voltam magával a mindent elsöprő hurrikánnal, ami elragadt és ki tudja hol tett le. Ha van Alice csodaországban élmény, akkor én azokban az időkben megéltem mindet. És maximalistaként jól hoztam ezt a szerepet is, nem is volt nehéz mert a személyiségem egy része még mindig Angie, aki kikészítette a fél Rolling Stonest (lehet annó ezért is kaptam az olasz srácoktól ezt a becenevet?). Visszanézve a legjobb sztorijaim ebből az időből valók voltak és a legtöbb sírás is ide datálom, hát még az őrültségeket. 

Egymás húsába tépünk időszakban tényleg volt minden... eljött hát az utolsó nász? Mindenesetre egy korszak lezárult, továbblépett és valahol jó volt látni hogy boldog, én pedig összeköltöztem a leghelyesebb csoporttársammal, aki azóta is az egyik legjobb barátom és egy évig nézte velem a Dirty Dancinget és az Elfújta a szelet, míg kimásztam a saját magam által ásott érzelmi gödörből, a hantomból, amire ráhordtam az összes fájdalmat.

Amikor ebbe a héja nászba kezdtem még nem gyógyult be az előző megaláztatás sebe, a bizalmam elveszett és ezt vertem le a következőn. Tanulságokat volt időm abban az évben levonni, így ragtapasz hegyekkel a szívemen császkáltam jó ideig, míg sokan azt hitték, hogy a lakótársam a pasim. Meghagytunk mindenkit ebben a csodás hitben.

Miért írom mindezt le? Mert kikívánkozik belőlem. Miért osztom meg? A tanulságok miatt, az #őszinteinsta miatt, mert ez hasznos lehet, mert ez egy  meg nem írt levél, mert nem akarok lehullni az avaron. A tanulság pedig nem más, mint hogy mindig mondd ki amit érzel, mindig el mit akarsz és ne játszmázz, ne akarj imponálni senkinek, mert azzal nagyon szép történeteket változtathatsz tragikomédiává, amin ugyan nosztalgiázol, de nehezen temeted el és teszed a megfelelő polcra.

Életemben sok tanulságot vontam le, de ami biztos, hogy könnyebb mióta nem akarok megfelelni és sokkal szerethetőbb emberré is váltam.

És ez az a zene, ami ugyanúgy felidézi ezt, amit másképp csinálnék, másképp csinálok.